Ma reggel nagyon nyűgösen keltem az ébresztő órára. Meglepett, hogy egyáltalán be volt állítva az ébresztő óra. Mágnéztem, hogy mennyi az idő. Aha, igen. Megint csak Gerett szivatott. Fél ötkor keltett. Ez azért nem normális. Vagy igen? Na mind egy. Ha már egyszer felkeltem, akkor már nem éreztem értelmét visszaaludni, így felöltöztem és lementem az étkezőbe. Nagyon korán volt még, de azért hét óra körül elindultam a suliba. Anyuéknak hagytam üzenetet, hogy bemegyek a suliba korán. Amint a suli elé értem óriási meglepetés várt rám. A kapu nem volt bezárva. Gondoltam, hogy csak a gondnok felejthette el az öreg fejével, de nem. Ahogy beljebb mentem, leültem a focipálya kilátójára, hogy onnét nézzem a reggeli napsugarakat csendben, magamnak, egyes egyedül. Igen, legalábbis ez volt a tervem. A pályán a suli szurkolócsapatának győzelemmegszállott eddzője kínozta a szurkolókat. Folyton kiabált, hogy ez így nem lesz jó. Már nyolc óra is lehetett, amikor egy downkóros kislány megjelent pompom ruhában egy partykocsival, ami teli volt valamilyen löttyel. A nő elkiáltotta magát:
-Mindenki vegyen egy proteinshake-t majd folytatjuk a munkát!-ezután a lány félbeszakította őt és valamit súgott neki. Erre nő felémfordult.-Maga kémked a csapat után? Bizonyára a Ciklonok küldték, hogy ellopják a technikánkat!
-Asszonyom én ide járok és elsőáves vagyok.
-Igazán? Akkor miért nem láttalak eddig még a tornaórákon?
-Mert nem vállaltam plusz tornatagozatos oktatást.
-Akkor mostantól fogsz. Holnap háromkor a tornateremben.
-De...
-Nincs ,,de,,! Most pedig nyomás!
Azzal elfutottam. Klassz. Holnap 4-től főpróba a fellépésre plusz szintfelmérések. A tornát direkt kerülni akartam a múltam miatt. Az orvosom tegnap felhívott és közölte, hogy a lábamat nem tehetem ki karate fajta megterhelésnek soha többé. Még nem tudom, hogy ezt hogyan fogom közölni Mike-al, de majd Nesszivel és Klau-val kitalálunk valamit. Mi van, ha rájön a tanárnő, hogy jól mozgok? Nem akartam kis, nyálas szurkolólány lenni, ezért is nem vállaltam plusz tesi tagozatot.
Ahogy bementem a suli épületébe már nem voltam egyedül. A szekrényemhez mentem, hogy bepakoljak. Már fél kilenc volt, amikor a szurkolók megérkeztek. Az élükön egy olyan ember, aki láttán azt hittem, hogy csak képzelődök. Klau volt az full Cheerios-os ruhában. Odajött a szekrényéhez. Nem köszönt, ezért én kezdeményeztem beszélgetést.
-Mi van veled Klau?
-A szurkolócsapat vezetője lettem. Nem vettek föl a zenesuliba, jöttem ide. Most a suli legnépszerűbb diákjával állsz szemben.
-Te nem ilyen voltál!
-Nem, de most ilyen vagyok. Figyelj, a legjobb barátnőm vagy. Suliban beszélgetünk, órák után mindketten megyünk a dolgunkra, aztán estee még egyszer beszélünk.
-Jó, nekem nem ezzel van a bajom. Mindig is pompom ellenes voltál. Mi történt, hogy ilyenre vállalkoztáál?
-Az ami téged, amikor a zenesuliba jelentkeztél. Törődj bele. Mindig is én leszek a népszerűbb!-azzal elveretett mellettem és ment az újj ,,barátnőjéhez,, Brittanny-hoz. Ennyit erről. Beültem a terembe, aztán miközben még átnéztem a bioszt. Amikor még nyugodtan tanulgattam magamnak a termünkben hirtelen nagy zajjal megérkeztek a focisták. Gondoltam magamban, hogy: ,,Ahh minek nézzek oda rájuk. Semmi sem érdekli őket, csak a népszerűség!'', amikor hirtelen eltalált egy focilabda. Leestem a székről ijjedtemben, aztán hirtelen egy kéz nyúlt felém. Megfogtam és megpróbáltam feltápászkodni. Ahogy felálltam kinyitottam a szememet és szemben találtam magam a világ leghelyesebb fiújával. Meg akartam köszönni, amikor ő közbevágott:
-Minden rendben?
-Persze! Esetleg egy kis agyrászkódás de az semmi.-hallottam, hogy a srác felnevet és újra megszólal:
-Finn, Finn Hudson!
-Kim North.
-Jó megismerni téged Kim North. Majd még látjuk egymást!
-Remélem!-mondtam nagyon halkan, szinte magamban. A srác kiment az ajtón és aztán elkezdődött az óra. Egész nap csak rá gondoltam. Koncentráció nulla. Amint hazaértem megírtam a házimat, majd felnéztem a Myspace oldalamra. Kitettem a tehetségkutatós plakátunkat a falamra. Ennyi volt az össz cselekedetem ma. Azután már csak naplótírtam. Vagyis majdnem, mert meg kellett néznem Klau oldalát is. Természetesen az új énjét reklámozta. Letöltöttem egy képet, és beragasztottam a naplómba, aztán mentem aludni. Itt a kép:
