Szeptember 8., hétfő

Szeptember 8., hétfő

Megint egy átlagos nap. Csak mint mindig, Gerett ma is dörömbölt a háziért. Persze, Mint általában megint odaadtam. Mint minden reggel, megint ott volt az üzenet a hűtőn, na meg a 10 000 ft az asztalon. Mintha elfelejtené, hogy az előző nap már bevásároltunk. Így már minden második nap félrerakom a pénzt, jó lesz majd másra. Mint minden nap, Gerett legurul a lépcsőn (fogalmam sincs, hogy lehet ennyire béna). Mint minden reggel, fogjuk az MP3-asunkat, és persze mint mindig, ugyanazt a zenét hallgatjuk két külön MP3-ason, és még mindig ikrek vagyunk. Mint minden reggel, a fiúk ott állnak a lépcső előtt és hülyéskednek, és mint mindig, Andy helyesebb mint előző nap (legalábbis nekem így tűnik). Mint mindig, Bordásné ott áll a díja előtt és a mutató pálcájával hátba vágja Klaut a fekete harisnyájáért.
    Megragadtam Klau kezét és elvonszoltam a suli szekrényeinkig. Kirángattam az SZJG-s pénztárcámat a táskámból, miközben átraktam a suliboxba a tankönyveimet. A büfébe lépve Riába ,,botlottunk,, aki direkt nekem jött. Azt hittem, ott pusztulok el a fájdalmamban. Egy kéz nyúlt felém, de nem Klau-é volt. Ő elment letámadni Riát. De akkor kié? Andy volt. A barna bőr karkötője volt az első dolog amit meglátván óvatosan felnéztem rá. Andy egy rántással felhúzott a földről, szorosan magához ölelt, majd távolabb tolt, hogy lássa az én arcom. Szemtelenül helyes mosolya volt.
   -Neked is szia!-mondtam
   -Jól vagy?-fürkészett eszelős tekintettel.
   -Aha, csak fáj a vállam.-panaszkodtam el magamat végül.
   -Ki volt? Elintézem!-mondta
   -Riát? Őt még egy elefánt csorda sem tudná elintézni!-jelentettem ki nevetve.
Nem válaszolt. Csak nézett a szemembe. Én is néztem az övéba. Láttam, hogy nagyon agyal valamin. Egy kicsit sem volt üveges a tekintete. Teli volt mély gondolatokkal. Mikor már nem bírtam tovább nézni, rálestem az órámra, majd halkan és talán kicsit megszeppenve megszólaltam.
    -Elkésünk a fizikáról!- ő sarkon fordult és ott hagyott az üres büfé előtt. Az osztályban marha nagy volt a ricsaj, az aulából is lehetett hallani. Amikor mentem föl a lépcsőn, másodsor is föllöktek. De ez már Bordásné volt, aki a mutatópálcájával hadonászva sietett a termünk felé. Gyorsan felálltam, láporoltam magam, majd követtem az ig. helyettest.
   -9.B, ost azonnal abbahagyni a rendbontást! Mások éppen tanulnak!-ordította le a többieket, amikor megérkezett- VAGY! Vagy mehettek a fiatalkorúak börtönébe!
   -De taníííííító néni, ne tessék rám haragudni, én szeretem magát! Megőrülök magáért! Ne küldjön oda! Nem tudnák ön nélkül élni!-poénkodott zsolti a nagy csönd beálltával.
   -Zsolt! Takarodj az irodámba!- rikácsolt Bordásné totálisan kikelve magából- A többiek órára! Egy-kettő!- tapsolt hármat, majd megragadta Zsolti karját és levonszolta az irodájába. Mi engedelmeskedtünk az ig. helyettesnek és mentünk órára. A fizikának gyorsan vége lett, ahogyan a többi órának is. Ahogy lementem az aulába láttam Gerettet. Gyorsan odafutottam hozzá és mondtam, hogy ma elkísérem Mikeot karatéra.
   -Oké menny csak. De hogy szereljem le anyáékat?-kérdezte nagyon tehetetlenül.
   -Nem tudom! Mondjuk apu otthon van, de anyu megint 7-re ér haza. Addigra ott leszek. Apát meg hívd el KFC-be és mondd meg neki, hogy elhúzódik a napi-tesim!-mondtam
   -De nincs is napi-tesink!
   -Tudom! De mikor beszéltem utoljára apával ilyenekről?
   -Igaz! Akkor jó szórakozást!
   -Meg lesz!
Gerett elment, én meg megvártam Mikeot. Siettünk, mert nagyon késésbe voltunk. Az odafele úton hirtelen megszólalt.
   -Figyelj! Nem akarsz ma beszállni?
   -De lehet! Mondjuk nem leszek olyan profi mint te! Már 2 éve nem karatéztam.
   -Oké. Akkor itt a gí-d! Gerett megtalálta a régi eddzőcuccod és odaadta nekem, hogy hozzalak el.
   -Wow! Hát köszönöm.-kérdeztem nagyon meglepetten
   -Nem tesz semmit. Itt is vagyunk!
   -Akkor én megyek átöltözni!
   -Találkozunk a dojo-ban.-miután felöltöztem(még mindig ugyan olyan jól áll rajtam mint régen), kimentem a dojo eddző részére és köszöntöttem régi senseiemet.
   -Jónapot sensei!
   -Szervusz Kim! Milyen régen láttalk! Hogy hogy most itt vagy? Azt hittem, hogy a baleset után már nem bújsz bele a gíd-be.-miközben ezt kimondta a mester, épp kijött Mike, akinek még nem meséltem a balesetről, de nem is akartam. Ahogy meghallotta, hirtelen visszafordult és ment bemelegíteni.
   -Hát, most csak a legjobb barátom miatt vagyok itt.
   -Ki az a barátod?
   -Mike.
   -Ó. Miután elmentél jött ő, és azóta ő a legjobb diákom. Már megszerezte a fekete övét. És most mit csinálsz karate helyett?
   -Táncolok.
   -Értem. Hát, remélem még visszajössz és tudjuk folytatni az eddzéseket.
   -Én is örülnék neki! Mike már az extrém karatét vívja?
   -Már nagyon rég óta. Mielőtt idejött volna, az ország legjobb dojo-jában eddzett.
   -Ezt nem is mesélte.-mondtam nagyon meglepődve.
   -Rendben diákok! Akkor kezdjük is! Mike, Jake! Ti kezditek!-elkezdtek karatézni. Persze Mike nyert. Nagyon jól mozog!-És most Mike és Kim!-na ez érdekes menet volt. Háromszor fölálltam abból ahogy Mike lelökött, negyedszerre már nem bökött le, hanem egy szaltóval kompenzáltam a lökését. A végén mindketten elestünk, így döntetlen lett a meccs
   -Gratulálok Mike!-mosolyodtam el és meköleltem
   -Én is neked! Gondold át, hogy folytatod!
   -Át fogom!
   -Rendben srácok!-szólalt meg újra a sensei.-Sajnos megint vége az órának. Holnap vérok mindenkit. Siasztok!-elköszöntünk a senseitől és mentünk öltözni. Miután elkészültünk, kimentünk a dojo-ból és Mike hirtelen megszólalt.
   -Milyen baleset?
   -Egy Európa bajnokságon voltunk. A döntőben már csak én és egy bizonyos Chen Joung voltunk. Nagyon jól bírtam, és miutánmár kicsit legyengítettem Joung-ot azt hittem nyerni fogok. Erre az utolsó szaltómat akartam fégrehajtani, amikor landolás után a csaj hátulról belerúgott a térd hajlatomba amitől én hasamra estem, ő pedig rám ugrott.
   -Au! És mi történt azután?
   -Őt diszkvalifikálták és a harmadik helyezett nyerte meg az EB-t.
   -Mármint veled mitörtént?
   -Ja! Eltörött egy csont a hátamba, a sípcsontom megrepedt és mivel úgy estem, hogy a jobb kezem a testem alá szorult, így eltörött a csuklóm is.
   -Húha! Már bánom, hogy elhoztalak!
   -Nincs mit bánnod! Láttam, hogy a dojoban jól mennek a dolgok és hogy a sensei sem feledkezett el rólam. Ennek nagyon örülök. Sőt. Lehet hogy meghoztad a kedvem ahoz, hogy folytassam a karatét.
   -Majd te eldöntöd ha folytatod. Minden esetre én örülnék neki, ha folytatnád.
   -Most még nem hagyom ott a karate miatt a táncot, mert most lessz egy fellépésünk, de azután még bármi jöhet.
   -Rendben.-aért fejezte be a beszélgetést, mert megérkeztünk.- Akkor holnap találkozunk!
   -Holnap! Szia!-köszöntem el tőle.
   -Szia!
Amint bejutottam a házba, gyorsan fölmentem a szobámba, mert Nesszi írt, hogy gyorsan mennyek skypera. Gyorsan fölnyitottam a laptopom és fogadtam Nesszi hívását.
   -Szia! Mi történt?
   -Az, hogy Andy mérges rám azért, mert nem voltál próbán. De ha nem voltál próbán akkor mégis hol voltá?-mondta teljesen kiakadva.
   -Mike-al voltam karatén.
   -Azt hittem, befejezted már.
   -Én is. De lehet, hogy a táncot fogom befejezni.
   -Miért?
   -Mert két éve nem karatéztam, de ugyan olyan jól tudok szaltózni, mint régen. Még mindig szívesen lát a senseiem, mint régen. Ugyan úgy karatézok, mint Mike. Ma pl döntetlent játszottunk.
   -Az jó. De ha te otthagyod a sulit, akkor mi lesz velem?
   -Semmiképp ne hagyd ott. Jobban táncolsz és énekelsz mint én. Föltalálod magad.
   -Rendicsek. Már megtanultál kémiára?
   -Ó a francba! Na asszem megyek. Szia!
   -Szia! Jó tanulást!
   -Meg lesz!
Ezután nekiálltam őrült tempóban tanulni. Miután megtanultam, lementem puhoz, hogy együtt vacsizzunk. Közben elbeszélgettünk a karatéról. Ő azt mondta, hogy örülne neki ha folytatnám, mert amikor karatéztam, sokkal boldogabb voltam és jóval többet mosolyogtam. Na meg azt is mondta, hogy a tánc és a zene kicsit távol áll tőle. Arra nem tud kritikát mondani. Ellenben 9 évnyi karate tanulásom után rá is ragadt valami abból, hogy mik a helyes és szabályos mozdulatok. Jól átbeszéltük a dolgokat, majd elnézést kért, mert mennie kellett egy meeting-re. Én is felmentem a szobámba. Magamra csuktam az ajtót, majd átöltöztem a gímbe. A tükör előtt néztem magam, hogy hogyan áll rajtam. Fogtam a kameraállványomat és a kamerámat, majd elkezdtem videózni magamat, ahogyan karatézok. Miután kicsit karatéztam, lepauseztem a felvevő módot, majd átöltöztem a tánccuccomba. Újra elindítottam a felvételt és elkezdtem táncolni a műsorszámot. Miután letáncoltam, lekapcsoltam a felvevést és lezuhanyoztam. Már kilenc óra is lehetett, amikor bejátszottam a videót a leptopomba és megnéztem. Láttam, hogy hogyan áll rajtam a gí, hogy hogyan karatézok és hogy mennyire élvezem, hogy tudok karatézni, valamint megnéztem, hogy a tánccucc hogyan áll rajtam, hogy hogyan téncolok és hogy mennyire öszpontosítok minden egyes mozdulatra. Egy csepp mosoly sem volt az arcomon, ellenben a karatéval. Asszem ez a videó segített kicsit a döntésben, de még mindig nem vagyok biztos magamban. Lekapcsoltam a gépem és bebújtam az ágyamba olvasni. Tíz perc múlva valaki benyitott a szobámba. Addig föl sem néztem a könyvemből, míg le nem ült a fotelembe.
   -Milyen volt a karate?-kérdezte Gerett
   -Jó. Megint úgy éreztem magam, mintha senki más nem lenne körülöttem. Egyszerűen átéltem minden mozdulatot. Egy kicsit sem felejtettem el karatézni.
   -Az jó. Ott hagyod a táncot?
   -Még nem tudom.-válaszoltam eléggé legörbített szájjal.
   -Andy nem örülne neki, ellenbe velem.
   -Mert?
   -Mert te ugye szép vagy. Na most a tánc kicsit elkényesztetett kiscsajjá tesz téged. A karatéban mosolyogsz. Na meg persze jó látni, hogy a tesóm fiúkat ver le. Na annak örülnék ha sokszor látnám még ahelyett, hogy táncikálsz és közben énekelsz és azt várod, hogy örüljek annak, hogy milyen szépen pörögsz. Szerintem hagyd ott.
   -Rendben. Ezt még átgondolom. De asszem megyek aludni
   -Ja én is. Majd le tapadnak a szemeim. Ma két órás röpi volt és Paty megint levert. Eszméletlenül jól játtszik az a csaj!
   -Nem mondod?-kérdeztem kicsit szarkasztikus mosollyal
   -De. Ez tényleg így van. Na megyek. Csá
   -Sziaa!
Miután kiment a szobámból félreraktam a könyvem és írtam a naplóm. Asszem már be is fejezem az írást, mert már ki vannak készülve az ujjaim és holnap kémia doli.

Kiemelkedő pontok:
Nesszi- szegény! Mi lesz vele, ha ott hagyom a táncot? Tényleg sajnálom őt.
Andy- elképesztő egy srác. Képes lett volna miattam lerohanni Riát! Nagyon rendes.
Mike- marha jó fej! Csak azért, hogy kicsit jól érezzem magam eljött Gerett-hez a gím-ért. Asszem miatta fogom otthagyni a táncot.
Karate- nagyon jó volt újra magamon látni a gí-t, meg forgatni a bostafot. A sensei semmit sem változott. A dojó még mindig bűzlik az izzadtságtól, a srácok ugyan azok, csupán az övük színe változott. Már a baleset óta nem vívtam, de asszem itt az ideje, hogy folytassam.
Döntés- szerintem megszületett.

Íme egy kép arról ahogyan Mike kinéz a gíjében. A tükörteremben csináltuk:

Szeptember 5., péntek

Szeptember 5., péntek

Mivel tegnap rengeteg dolgom volt, nem volt időm naplót írni. Ma reggel elfelejtett csörögni az ébresztőóra, így elaludtunk. Futottam Gerettet felkelteni, de már nem volt a helyén. Lementem a konyhába, megnéztem hogy ott van e, de nem volt. Így hát már nem igazán érdekelt. Fölmentem a mosdóba, de amint benyitottam, hirtelen megvakultam. 5 éves koromban láttam utoljára mesztelenül a tesómat, és nem is akartam többször úgy látni. Ezek szerint az úr nem igazán hallgatta meg a kérésemet. Hirtelen mindketten felsikítottunk.
-Kim!!!!-ordított le-Mennyél má ki!!!! Inkább írd meg a háziaimat.
-Dehogy írom! Te meg öltözz fel. Elaludtunk.
    Hirtelen óriási csend lett, öt perc múlva már indulhattunk is. A szüleim ma nagyon korán mentek. Anyunak tárgyalása volt az ügyfelével, apu pedig a rádióba ment interjút adni az új klippje miatt. A hűtőn találtam egy cetlit, melyen ez állt:

Gyerekek!
Ma későn érek haza. Raktam a pultra 10 000 forintot. Este Gerett menny el Kim elé a zenesuliba, és mennyetek el bevásárolni. Ha jöttök hazafelé, álljatok meg a KFC-ben. Ne helyben egyétek meg, mert apátoknak is kell hozni, és ma hatra itthon lesz. És tudjátok, ha éhes, akkor ideges. Tízórai a hűtőben.
 Puszi: Anyu

-Gerett!!!-Kiáltottam neki- Indulunk!
-Oké megyek
Miután végre el tudtunk indulni eléggé sietősre vettük a fazont

-Gerett!
-Hmm?
-Nem baj, hogy el kellett mondanunk?
-Nem, dehogy. Előbb, utóbb megtudták volna. Így jobb. Amúgy jól látom, hogy neked teccik?-nem reagáltam. Csak azért, mert az egyik legjobb barátja.-Kim?
-Figyelj. Nem akarok nyilatkozni, mert a legjobb barátja vagy-válaszoltam neki lazán
-De a tesód is! Ráadásul ikrek vagyunk. Megbízhatsz bennem.
-Tényleg?- láttam, ahogy halványan elmosolyodik, majd bólintott.
-Igen. Teljes mértékben.-mondta, én meg ölelésre nyitottam a karom, ő pedig viszonozta. Milyen jó, hogy ő van nekem.
A suli elé érve leadtam Gerettet a fiúknak. Láttam, hogy ott van már Mike, így köszöntem neki, majd bementem az épületbe. Amíg álltam a büfé ablaka előtt, nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek Mike-nak. Ekkor hirtelen valaki odalépett mögém.
-Két citromos minyon lesz!-Mike volt az.
-Ahamm-mondtam, majd kifizettem a minyonokat.
-Mi a programod este?-kérdezte
-Elmegyek a zenesuliba, majd azután Gerettel bevásárolunk és megállunk a KFC-ben kaját venni apunak és anyunak. Ezeken kívül tanulokés azután szabad vagyok.
-Ez kábé hány óra körül?-kérdezte fertelmesen szép mosollyal
-Kábé 6?
-Oké. Hatra nálatok leszek.
-Az jó lesz! Majd hülyéskedünk a bátyámmal.
-Ja. Gerett marha jó fej.
-Tudom!
Ezután már siettünk is órára. Első óra matek volt. Nagy dolgozatot írtunk. De eszméletlen, hogy néhányan hogyan puskáztak! Kábé az óra közepén Klau hányásrohamot színlelt. A tanár kifutott vele a wc-re. Azalatt az idő alatt, amíg kint voltak, előkerült egy Macbook, 6 könyv, 2 füzet, Nesszi felhúzta a pólója ujját (teli volt írva képletekkel), Mike elővette a számológépét, Gerett kifutott a tanári asztalhoz, és megkereste a válasokat. Meg is találta, majd ezalapján megírta a tesztet, végül pedig visszavitte a tanár táskájába. A tanár miután visszatért ki is javította őket. Hú, milyen furcsa! Mindenkié ötös lett!
Ez az óra után már semmi érdekes nem történt. Délután Nesszivel mentünk a Studioba. Enikő várt minket és rögtön beküldött a nagyterembe.
-Örülök, hogy így összejöttünk a jobbik diákokkal!- Szólalt meg a Studio igazgatója- Egy olyan hírt küldtek nekünk, hogy a jövő heti x-factorban mi lennénk a sztárvendégek.-Erre a mondatra mindenki ujjongani kezdett.- A Sky full of stars-t fogjuk előadni! Duettet énekel Kim,-nagyon örültem. Nesszi megsimította a vállamat.-és Andy.-mi??? Tudom, hogy híres színész és énekes, de azt nem tudtam, hogy ő is a Studio-ba jár.- Táncosok: Vanessza, Ria, Max, Allen, Sarah, Piper, Logen és Alex. Négy fiú, négy lány. Pont egységes. Akkor jó felkészülést! Minnél gyorsabban legyetek kész, azaz hétvégén is találkozzatok. A táncosoknak a koreográfiát Jenny fogja betanítani, Enikő, te pedig a két énekessel foglalkozz. Mehettek haza! Kivéve a táncosok!
Kifele menet gyorsan fölhívtam Mikeot, hogy nem tud ma átjönni. Hirtelen valaki rámszólt
-Kim, ugye?-igen, Andy volt.
-Igen.
-Örülök hogy veled dolgozhatok. Mellesleg a bátyáddal mi van?
-Csak két perc van köztünk, de jól van.
-Mit szólsz hozzá, ha ma elkezdenénk próbálni?
-Rendben. Hatra el tudsz jönni hozzánk?
-Ott leszek.-mondta.
-Akkor majd nálunk- hirtelen nagyot dobbant a szívem. Ma jön hozzánk!!! Váááá! Lazán intett felém és ment tovább.
Már Gerett is megjött és mentünk végrehajtani a feladatunkat.
-Elhoztad a bevásárlási listát?-kérdeztem, amikor beléptünk a Tesco-ba.
-Azt hittem te hozod!-válaszolta
-Jajj a francba!!! Még ezt is elcsesszük? Mi ez?
-Oké, ne ess pánikba Kim. tudom, hogy te rosszul viseled, ha elszúrsz valamit, de én már megszoktam. Te eddig még semmit nem rontottál el, én viszont mindent.-hopp, és már megint igaza van,
-Rendben. Kell kenyér és zöldségek. Te veszed a kenyeret, a vajat és a szalámit, én meg a zöldségeket, gyümölcsöket és innivalókat. Az önkiszolgálónál találkozunk.
Miután megvoltam, mentem az önkiszolgálóhoz. Gerett már ott volt.
- Oké, minden meg van.
-Siessünk!-mondtam
-Miért is?
-Mert Andy jön próbára!- csúszott ki a számon
-Mi?
-Figyelj. Duettet énekelünk jövő héten az x-faktorban, mint sztárvendégek.
-Aha, értem. Akkor siessünk.
Amint végeztünk futottunk is a KFC-be.
-Sziasztok miben segíthetek?-mosolygott ránk az eladó lány.
-Szia. Két nagy longer és két nagy wrap menü lesz.
-Melyik lesz nektek?
-A longer.
-Adhatom páros menüben?-kérdezte nagyon szép mosollyal. Hoppá. Még csak most esett le mire gondolt.
-Nem!! Mi csak ikrek vagyunk! Szó se lehet róla!
-Bocsi, akkor hozom is amit rendeltetek.
-Az jó lesz!-mondtam a lánynak, majd a lány bement az adagunkért- Ezt el sem hiszem Gerett! Már megint egy párnak néztek minket. Pedig mi nem is vagyunk az.
-Ja. Én helyes vagyok, te viszon nem.
-Mondjuk inkább hogy ugyan olyan jól nézünk ki!!!!
-Ha akarod!
-Itt is van a menütök! Elvitelre lesz?
-Igen.
-Akkor további jó étvágyat! Sziasztok!
-Köszi, szia!
Háromnegyed hatra otthon is voltunk. Épp hogy volt időm rendet rakni, megzuhanyozni, kiválasztani valami jó cuccot és kisminkelnem magam. Mire leültem az ágyamra, már csengettek is. Gerett indult a lépcsön lefelé, de én arrébb löktem őt. Így én nyitottam ajtót.
-Szia!-köszönt fertelmesen szép mosollyal
-Szia!
-Akkor mehetünk próbálni?-kérdezte
-Igen, mehettek!-szólt nekünk Gerett
-Szia haver! Most a húgodhoz jöttem de majd holnap ütközünk.
-Rendben. Na jó próbát!- és végre otthagyott minket Gerett.
-Akkor mivel kezdjük?-kérdeztem
-Például mesélj valamit magadról.
-Oké. Imádok táncolni, énekelni. Anyám építészmérnök, apám zeneszerző. Garett a testvérem, csak két perc van köztünk. Gördeszkázok a tesómmal. Fertelmesen rossz vagyok technikából...
-Vettem észre-mondta röhögve Andy.
-Hát ja. De most te gyere.
-Oké.-mondta sóhajtva- Imádok deszkázni és a tesóddal lógni. Ezen kívül szeretek énekelni, de csak a szüleimért csinálom. De most mennyünk próbálni.
-Iz jor szkáááj, iz jor szkáááj fullof sztársz. Ájm gonna gíív in máj hárt. Ou. Iz jor szkááj, iz jor szkááj full of sztársz, áj think öbaut júúúúúúú.Áj think öbáut júúúúúúú.
-Nem volt rossz,-mondta elismerően Andy.-de most mennem kell.
-Rendben! Akkor majd hétfőn.
-Hétfőn.-kikísértem őt.
Amint fölmentem, megnéztem Gerettet, hogy mit csinál. Hát nagy kár volt. Lentre kiraktam. Fölnéztem a facebookra és megint nem volt semmi. Csupán néhány farmville felkérést kaptam Klautól. Na meg fölrakott egy tucat Minecraft videót, amikhez kommentelte, hogy okvetlenül nézzem meg. Végig néztem őket. Ez a James MC ritka hülye gyerek! Na mind egy. Elmentem zuhanyozni, megtanultam a spanyolt (hétfőn nagy dolgozat) és már mentem is aludni, amikor megjött apu.
-Megjöttem! Hol a vacsi?-kérdezte
-A pultra raktam!-kiabáltam neki, miközben futottam le a lépcsőn
-Wrap-ot hoztál?
-Igen, nem jó?
-De. Pont azért kérdem.
-Rendben.
-Garett hol van?
-Épp mázolja magára a wasabi szószt, miközben Odüszeiát olvas.
-Kötelező olvasmány?
-Igen. Én már a nyáron kiolvastam, ő viszont most kezdte.
-És mikorra kell?-kérdezte sóhajtva
-Hétfő.
-Olvass csak Garett!!!-kiabált föl neki
-Apu, ha nem baj fölmegyek. Hulla vagyok.
-Mennyél csak! Én is fönt leszek, és az ágyból fogom nézni a meccset.
-Amúgy anya mikor jön haza?
-Azt mondta 11-re itthon van.
-Üzleti vacsora?
-Igen. Na mennyél.
-Jó éjt!
-Neked is!
Fölmentemés bebújtam az ágyamba. Kábé fél tizenegykor hallottam kapunyitódást. Fölültem, és mivel az ágyammal szembe üveg fal van, ezért kinéztem és láttam, ahogy bejön. Szegénynek hosszú napja lehetett. De megyek is aludni. Kiemelkedő események:
Andy- jesszusom! Nekem tűnik úgy, vagy tényleg egyre helyesebb. Na meg hogy jövő héten duettet éneklünk... Az már kicsapta a biztosítékot nálam

Gerett- rendes tőle, hogy a legjobb barátja előtt tartja miattam a szavát. Viszont elképesztően undorító volt amit könyv olvasás közben csinált.

Szeptember 3., szerda

Szeptember 3., szerda

Egyszerű tanítási nap. Semmi extra. Reggel nagyon nehezen keltem föl. Gerett kopogott az ajtón (egyébként még nem említettem, de Gerett is olyan jól néz ki mint én) mert a fizikát kellett lemásolnia gyorsan. Azt az időt amit a másolással töltött arra használtam ki, hogy már végre egyszer legyen időm rendbetenni magam. Két percre nem voltam bent, már kopogott Gerett, hogy a matek is kell neki. Meg a magyar, angol, kémia, földrajz, töri. Szóval kábé minden. Gyorsan felöltöztem (vörös háromnegyedes ujjú póló, szűk koptatott farmer, fekete converse cipő, farmer kitűzős mellény és fekete chaneles, bőr válltáska, amibe belefártnek a cuccaim) és mentem reggelizni. Akkor esett le, hogy már két órája egyedül vagyunk és nem lesz reggeli. Gyorsan kikaptam a tízóraimat a hűtőből majd lerángattam Gerettet az emeletről. Nehezen, de sikerült. Ma mondjuk a bicepszével szórakozott. Na mind egy.

Suli felé zenéthallgattunk Gerettel (külön fülhallgatón, mp3-on ugyanazt. Hiába, tényleg ikrek vagyunk). Amikor megérkeztünk a suliba hirtelen elkezdte fütyülni az osztálytársaim, hogy együtt jövünk. Azt mondogatják,hogy összeillünk. A testvéremmel. Na jó, ez sok.

-Egyáltalán nem illünk össze!!!- mondogattam

-Na de mé'?- kérdezte Matu

-Csak!- mondtam. Nagyon rámnézett Gerett

-Na jó! Ne álltassuk! Nincs értelme! Figyeljetek srácok, nem kell röhögni!- mondta lassan.

-Tudtam hogy titkon egy párt alkottok!- mondta Zsolti.

-Fujj! Nem!-kiabáltam le a fejét

-Mondhatom végre?- szakította félbe Gerett a kirohanásomat.- Akkor nem röhögni! Én és Kim ikrek vagyunk!!!

-Aztaaa! De kúl!- mondta Rebi!

-Ha lenne egy ikertesstvérem, akkor csak én tudnák róla! Na meg hát persze őt járatnám suliba! Kim nem akasz lenni az én ikrem is?

-Kösz a meghívást, de inkább kihagyom!!!

-De ti tényleg ikrek vagytok?-kérdezte Klau. Hát, nem épp egy észtraktor, de ezért szeretjük őt.- Csak mert nem hasonlítotok egymásra. Na meg Gerett, te fiú vagy, Kim meg lány. Nektek mindkettőnek lánynak kell lennetek, nem?- kérdezte. Erre a srácokból hirtelen kitört a röhögés.

-Mondjuk tényleg- szólalt meg Gerett- Kim, lehet hogy engem örökbefogadtak?-kérdezte.

-Nem hiszem! Te kicsit löködt vagy. Pont beleillesz a családba. Mondhatnánk, hogy eddig rosszabbak voltunk, mint Mézgáék.-válaszoltam neki. Ami azt illeti, ő sem egy agytröszt, szóval az ő szintjéhez hívenn kellett elmagyaráznom a dolgokat.

-Kedves 9.b!!! Megint ott tartunk, hogy tíz perce becsöngettek!

Abban a pillanatban indultunk is fölfelé. Az órákon egyáltalán nem figyeltem, mert az osztályomról gondolkodtam. Egyébként ebben a csapatban is csak azért lettem ilyen hirtelen, mert mivel nagyon Gerett nagyon helyes és menő a fiúk kedvelik. Így hát velük vagyunk. Amúgy már van néhány barátom: Klau, Mike. Nesszivel is barátkozok és szerintem vele is nagyon jóban leszek. Tegnap ugye együtt mentünk a felvételire. És asszem ma is együtt megyünk a próbára. Na meg az egész osztály még mindig kis csoportokra oszlik. Vannak Riáék, aztán vannak a menőbb fiúk (Andy, Zsolti, Szasza, Gyurci, Matu), van Paty és Jörg párosa és végül pedigmi, azaz Nesszi, Krisz, Klau na meg én. Kábé így oszlik föl az osztály. A szünetekben mindenki mást csinál. Riáék magazinokat nézegetnek, a fiúk az idősebbekkel lógnak (vagyis inkább az idősebbek lógnak velük, de persze azt is Andy miatt), Jörgék a színjátszósokkal próbálnak és szavalnak, mi meg mindig csak beszélgetünk, vagy épp röhögünk valamin. Így valahogy néznek ki a szünetek. Délutánonként én és Nesszi próbákra járunk, Klau programokat hackel, Mike karatézik. Késő este Mike mindig értemjön, és haza is jön velem. Ő a legjobb barátom.

    Ma mint kiderült, Andy nem akármiért élt Hollywood-ban. A Pretty Little Liars-ban játszott. Milyen jó ez így. Egyébként nekem bejön Andy, nagyon is. Eddig még nem beszéltünk, mert ő annyira a menők között van. Én is jól elvagyok, ő is, akkor meg nincs baj.

    Miután befejeztük a zenesulis próbát, láttam Mike-ot a kapu előtt.

-Szia!-köszönt rögtön amint meglátott-Milyen volt a próba?

-Szia, köszí, egész jó volt.-feleltem neki kifulladtan. 

-Van kedved hazafelé megállni a mekiben?-kérdezte kedvesen.

-Igen, lenne!- válaszoltam. Miután a mekit is letudtuk, hazavitt és elköszönt tőlem, mert ő is ment tanulni. Ahogy fölmentem az emeletre, csak a fényeket láttam a szobámból kiszűrődve. Ennyi elég volt ahoz, hogy tuggyam miről avn szó. Természetesen Szasza tévézett és közben laptopozott a laptopomon. Szép kis család!!! Gyorsan lezuhiztam, és jöttem az ágyba. Most kb ott tartok, hogy a szemeimet föl kellett tapasztani.

A nap kiemelkedő pontjai:

Gerett- ma megint nálam aludt, a lenti képet a mi kis ,,pizsipartinkon,, készítettük

Mike- ő is aranyos.

Gyorsan eltelő órák- a legjobb néhány óra volt.

Szeptember 2., kedd

Szeptember 2., kedd

Te jó ég! Ma rettenetesen jó napom volt! Na de az elejéről. Reggel a suli elé érve megálltam a lépcső előtt, mert a fiúk hívtak bandázni.

-Sziasztok!-köszöntem, viszonylag lazán.-Ki az új tag?

-Ő ítt Andy!- jelentette ki Zsolti. Annyira tartottam a szemkontaktust vele, hogy végül rájött mit kéne csinálnia.- Ja. Andy, ő meg itt Kim.

-Halljátok, ki látta már a MacBookomat? Sehol nem találom.

-Matu.-hunytam le a szemem-A kezedben van.- Erre mindenkiből kitört a röhögés

-Ja! Tényleg! Te egy zseni vagy!

A fiúk tovább beszélgettek én meg csak hallagattam őket. Közben picit elbambultam, és pont láttam ahogyan Bordásné a mutatópálcájával deréken üt egy lányt. Na szép is! Majd miután az osztálytársaim nagy röhögésbe kezdett, hirtelen elkezdett felénk csörtetni. Abban a pillanatban összeszorult a gyomrom és vártam, mi mit fogunk kapni.

-9/b! Látom mennyire szeretitek a frisslevegőt! De most tűnés befelé! Vanessza, Klarissza, Kim, valamint Kitti és Arianna! A zenész felvételi miatt az utolsó óráról elkértek, hogy legyen időtök bemelegíteni! És Martákos Máté! Azonnal tüntesd el azt az alma terméket, vagy én fogom eltüntetni! És mégvalami! Andy Smith! Nem kell a ,,nagymenőt,, játszani és nekidőlve a falnak zenéthallgatni! Itt ma mindenki megőrült?

Egy biztos. Bordásné ma tuti!

Az órák ma meglepően gyorsan teltek. Legalábbis a technikáig. Mint minden óra elején Paty nézi, hogy jön-e a tanár. De nem jött. Így mindenki azt hitte, hogy lyukasunk lesz. Hát tévedtek. Kicsit késve megjött a tanár. Óriási hangzavar fogadta őt és emiatt be is rágott.

-Mindenki!!!!!-ordította el magát.- Aki nem lesz fél másodperc múlva a helyén az az ajtón kívül hallgathatja az órát!-majd lassan lecsillapodott.- Most pedig mindenki bemutatkozik azzal, hogy készít egy kicsi áramkört. Hozzávalók az asztalomon!- na innentől már akkora csend lett!

Próbáltam valamit kezdeni a két kábellel, de valahogy nem ment. De ha a kábelekkel nem megy akkor hogy fogom az égőt és a kapcsolót is rárögzíteni????? Itt már megáll a tudomány. De miért várnak el ilyet egy lánytól? Miért büntetsz??? Miért? Miért?

-Nos, most névsor szerint kijöttök a tábla elé és bemutatkoztok, valamint megmutatjátok, hogy mit csináltatok.- és így mentünk addig, míg el nem értünk hozzám.- Kim North- Ijjj!!!! Mit fogok én kapni ezért!

-Én Kim North vagyok, zenész és művész tehetség. Egy picit sem konyítok a technikához!

-Azért bemutatod?

-Hát persze! - jelentettem ki, majd letettem a két kábeldarabot az asztalra.- Ennyit tudtam csinálni!

-Micsoda szemtelen egy lány! Most kimész az órámról!

-De...

-Semmi de! Tehetségtelen, pimasz, szemtelen és tiszteletlen. Ez mind elég ahoz, hogy haragban legyek veled. És most ha megbocsájtasz!- mutatott az ajtó felé. Én meg kiballagtam és gondoltam, ha már nem mehetek órára, akkor már had vegyek néhány minyont.

Az órák után hazamentünk a csajokkal és onnét vitt minket apu a zenesuliba.

-Aztán jók legyetek!-köszönt el tőlünk én meg csak intettem neki egyet.

Aztán csak ránéztem a sulira és tudtam, ha bejutok az egész életem más lesz. A modern épület előtt néhány diák gitározott és énekelt, a padok előtt pedig koreográfiát tanultak be. Bementünk az épületbe és rögtön útbaigazítottak.

A felvételi pillanatait nem igazán részletezném, annyi elég, hogy jól szerepeltem, és hogy mától Studio-ba járok. Felvettek!!! FELVETTEEEEEK!!!!! De sajnos nem mindenkinek sikerült ilyen jól a felvételi. Például klau nem jutott be. Ez elég volt nekem. Ez kicsit meg is pecsételte a napomat.

Miután megtanultam és összepakoltam a cuccaimat, fölnéztem a netre. Azonnal beugrott egy e-mail. Idézem:

Kedves Kim!

Mivel ma csatlakoztál a csapathoz mostantól nagyon sokminden fog rád várni. Zongora, gitár leckék, valamint táncórák. Minden nap 15:00-tól a Studio tánctermében találkozunk!

Köszi hogy erősíted a csapatot!

Eni

Ezután beugrott egy másik e-mail. Ezt is írom:

Tehetetlen, nyomorult Kim!

Ma elvette tőlem a világ egyik legfontosabb dolgát. Egész életemben arról álmodtam, hogy bekerüljek a művészeti suliba erre jössz te és véget vetsz mindennek! Így is visszaszerzem! Ha kell az életem árán is! Másrészt meg tönkre foglak tenni! Azt hiszed hogy jól táncolsz? Hát akkor nagyon de nagyon tévedsz. Ezt a napokban be is fogom bionyítani. És még valami! A tánc ideje már lejárt. Ahogy a tiéd is! Na csá!

XoXo:

Ria

Na ez a csaj nem semmi! Kicsit kezd elegem lenni belőle már az év elején. Ajjaj!

Aztán megnéztem a Facebookot. Rögtön bevillant egy ablak. Krisz írt:

Mike: Hogy ment a tánc?

Kim: Bejutottaaam!!! Na meg Nesszi is.
Mike: Az jó! Holnap eléd megyek deszkával. Ok?

Kim: Rendben! Aztán délután majd megihatunk valamit Nesszivel, Klauval és veled. Mit szólsz hozzá?

Mike: Benne vagyok!! Na de most megyek! Gyurci keres, mert szerelmi tanácsadásra szorul.

Kim: :D Na menny te szerelmi tanácsadó!

Mike: Megyek is. Látom te is nagyon szenvedsz! Szombat 5 óra?

Kim: Nagyon vicces valaki! Na szia!!!

Mike: Cs.

Ezután kiléptem és mentem is aludni. Még kicsit rajzoltam, aztán mentem aludni.

Zenesuli- a világ egyik legjobb napja volt ez

Andy - marhára tetszik a srác!! De nem tudom hogy be-e jövök neki!!!

Mike - rendes tőle, hogy érdekli hogy mi van velünk. Asszem az egyik legjobb barátom!!

Technika- régen nyertem a technika versenyeket, ma meg csak úgy kifog rajtam két kábel, egy kapcsoló és egy égő? Ez nem igazán fééér!!!! Bezzeg Gerettnek megy! Különben kezdjük egyre kevésbé szégyelni hogy ikrek vagyunk, ezért holnaptól tényleg együtt megyünk suliba. Persze azt, hogy ikrek vagyunk azt még szerencsére senki nem tudja.

Szeptember 1., hétfő

Szeptember 1., hétfő

Ma több dologgal is szembesülnöm kellett. De csak szépen sorjában. Reggel normálisan keltem (a hajam szokás szerint égnek állt), gyorsan megreggeliztem és már indultam is volna a suliba, ha addig nem kezd el szakadni az eső. Emiatt megkellett keresnem egy esernyőt(fogalmam sincs hogy hova tűnnek nálunk) és újra elindultam. Bár amire odaértem még alig láttam valakit az osztályunkból a suliban. Fölmentem a lépcsőn, majd be az osztályterembe. Lültem a székemre és csendben jogi kötelességeket tanulmányoztam, amikor két lány odajött hozzám. Mind a kettő anorexiás. Majd harsányan köszöntöttek.

-Szia! Az én nevem Aria, de hívj csak nyugodtan Riának. Ő meg itt Zsófi.

-Sziasztok!

-Gondolom, mivel gimiben vagyunk, gondolom nagyon számítt hogy menő legyél. Mivel mi mind a ketten szépek és gazdagok vagyunk, és ezáltal menők is, na meg hát te se vagy annyira csúnya, ezért illenél közénk. Lenne kedved?-kérdezte, én meg nagyon ledöbbentem. Természetesen rögtön nemet mondtam, majd ők erre puffogva kirontottak a teremből és kijelentették, hogy ezzel ellenségre találtam. Na jó. Eddig még nem volt ,,ellenségem,, de egyszer mindent ki kell próbálni, nem? Oké, inkább hagyjuk ezt. Később megérkeztek a többiek, velük eggyütt Mike, Nesszi, Klarissza és Gyurci is. Ők az eddigi barátaim. Nesszi három minyonnal lépett be a terembe. Majd odajött hozzám és kedvesen köszönt.

-Szia!

-Szia!

-Hoztam minyont neked is és Klarisszának.-tartotta felém a minyont én meg elfogadtam.

-Köszönöm. És tényleg. Hány nyelven beszélsz?- kérdeztem, majd megláttam, hogy Klau is catlakozik kis társaságunkhoz.

-6-on anyanyelvi szinten, 4-et nagyon jól és 3-at tanulok.

-HUHH! Ez nem semmi!- tanakodtam, hogy meg-e kérdezzem hogy lenne-e a barátnőm. Aztán végül mást mondtam. Mert milyen ovis dolog már az, hogy megkérdem akar-e lenni a barátnőm.- Figyu. Azon gondolkodtam hogy nem e lenne kedvetek eljönni velem a Plázába?- időközben azért lezdtem többesszámban beszélni, mert csatlakozott hozzánk Klau is.

-Persze!- mondták egyszerre óriási vigyorral. Ez jó jel :)

Az első két osztályfőnöki viszonylag gyorsan eltelt. A szünetben vettünk valamit észre a lányokkal.

-Hol van ez a zenesuli?-kérdeztem

-Nem tudom-mondta Klau.- Nézd! Most lesznek felvételik. Mi lenne, ha jelentkeznénk? Nem vesztenénk semmit!

-Ez tényleg jó ötlet-jelentettük ki Nesszivel és gyorsan fölírtuk a neveinket.

-A felvételi holnap délután lesz. Akkor megállunk nálatok Kim, jó?

-Oké!

Miután végelett az óráknak, mindenki hazament, így én is. Otthon bepakoltam a sport cuccot, amiben holnap fogok felvételizni táncból, majd fölnéztem a Facebookra. Semmi érdekes. Mindenkinek pörgött a fala, csak a miénk nem. Hát ez pecch!:( 

Kiemelkedő pontok:

Zenesuli – féleeeek!!! Mi van, ha elszúrom a táncot?

Suli – Hogy lehet valaki ennyire pofátlan, hogy elhív a társaságukba, mert szép vagyok és javítanám a banda külsejét. Ráadásul egy osztályba járunk, szóval sok sikert Kim! Azon fölül meg lett életem első ellensége! :P

Augusztus 31.,vasárnap

Augusztus 31., vasárnap

Ez az első bejegyzés a naplómban. Eddig valahogy nem vitt ré a lélek, hogy naplót írjak, de most hogy elkezdtem nem bántam meg. Reggel nagyon korán fölkeltem. Mivel még senki nem volt ébren, ezért nem nagyon akartam kimenni a szobámból. Ma délelőtt volt a gólyanap. Ezért bekapcsoltam a tévémet és miközben néztem a reggeli showt fölöltöztem (farmer, zöld póló, fekete Converse) és egy natúr sminket kentem magamra.

Kimertem jelenteni, hogy nagyon jól nézzek ki! Tipikus szerencsém, hogy ritkán jönnek ki rajtam pattanások és gyönyörű kreol bőröm van. Nem mintha dicsekedni szeretnék, csak így adta a sors. Mellesleg a kilókkal sem kell küzködnöm, de anorexiás sem vagyok. Amire elkészűltem, már mindenki ébren volt és már reggeliztek is. Én is megettem az adagomat, de sietnem kellet, nehogy elkéssem a programot. Mentem a mosdóba elkészülni, mikor láttam, hogy az ikrem nézegeti a ,,mellszőrzetét,,(igen, azt a teljesen láthatatlant). Annyira undorító volt, na meg mindketten siettünk suliba. Kihajtottam őt a fürdőből azzal, hogy mindjárt megyünk, azután gyorsan fogatmostam és fölmentünk a deszkánkért, majd azzal indultunk el. Mivel két felől lehet menni a suliba, ma direkt külön mentünk, mert cikik vagyunk egymásnak. Persze az osztályba is ugyanoda megyünk, de mind egy.

Útközben láttam egy srácot aki épp a deszkájával indult el. Odamentem hozzá.

-Szia! Merre mész?

-Szia! Éppen a gólyanapra megyek és menőnek akarok kinézni

-Értem. Én is oda tartok. Amúgy Kim vagyok.

-Én meg Mike. És, melyik osztályba fogsz járni?-kérdezte kedves mosollyal.

-B.-aztán mutattam hogy kéne indulni. És mivel nem akartam illetlen lenni, útközben tovább beszélgettem vele.- És te?-láttam rajta hogy nem éppen van szellemileg velem, ezért újra megkérdeztem.

-Jah.-jött hirtelen zavarba Mike.-Én is a B-be megyek. Ezek szerint osztálytársak leszünk. Van ott néhány ismerősöm, aki a másik osztályba került.-leugrottunk a deszkánkról, mert már meg is érkeztünk. Beszélgetve sétáltunk egészen a találkozó ponthoz.

Egyszerűen fantasztikusan nézett ki az iskola. Óriási épület, gyönyörűen felújíttva, vadonat új focipálya, az udvaron fák, padok, sziklakertek, gyönyörű gyep vette körül az iskola minden pontját. Amikor mentünk épp a füvet öntözték. Amin beléptün a kovácsolt vas kerítésen láttuk, hogy az udvar közepén egy óriási szökőkút van, melynek vize ivóvíz volt.

Már láttuk a gyülekezőt. Messziről láttam ahogy Gerett is megérkezik, de csak bólintottam, mert nem akartam nagy feltünést kelteni azzal, hogy testvérek vagyunk. Odamentünk, majd az ofővel mentünk is az osztályba. Mike rögtön a mellettem lévő padsorba ült. Mivel itt Néma csend volt, mert senki sem ismert senkit. Maj fölcsendült az ofő hangja.

-Sziasztok. Látom mindenki megtalálta a helyét, ahova szeretne ülni. De mot eltoljuk a padokat és körbeülünk, hogy megismerjük egymást.-jelentette ki, majd kicsit hangosabban folytatta, mert eléggé nagy lett a hangzavar.-Gyerünk! Akkor kérlek mondjátok el hogy hogy hívnak, hány éves vagy és hogy milyen barátokat szeretnétek. Kezgyed te!-mutatott rá egy lányra. A lány megszeppenve mondta az adatait, amiket az ofő kért.

-Én Szikszay Vanessza vagyok, 15 éves!-ezután kicsit bizonytalanul és halkan folytatta. Mellesleg gyönyörű lány, visszafogott, de közben elegáns külsővel. -Nagyon nincs elképzelésem barátról, mivel eddig egy sem volt.-mondta szomorúan a lány

-És miért nem?-kérdezték egyszerre többen is. Beleértve engem, Miket és az ofőt is. A többieket addig még nem ismertem.

-Mivel rengeteg nyelven beszéltem, mindig készültem az órákra és sikeres tornász voltam régebben. Egyébként csak egy osztályban voltak barátaim, akik örültek a sikeremnek. Jöhet a követkző!

Így mentek tovább és tovább és tovább... Majd eljutottunk egy sráchoz, akivel rengeteg közöss volt bennünk. Őt Gyurcinak hívták és eléggé jóba lettünk. Amire elérkeztünk a kör végére, az ofő elengedett minket, és mondta, hogy holnap vár minket. Otthon anyu várt, hogy elmehessünk bevásárolni a tanévre. Este nyolcra értünk haza. Annyi mindent vettünk, hogy a sok ruhapróbába teljesen belefáradtam. De asszem most már megyek is aludni, mert asszem holnap le fogank ragadni a szemeim. Kiemelkedő események:

Osztály -nem volt mindenki ott :(

Ruhák -nagyon jól állnak rajtam :)

Ofő -bár mindent megtett, de eddig nem halad túl jól.

Szasza -elkobozták a tv távirányitóját, ezért egész este nálam volt. Asszem nálam is fog aludni

Bevezetés

Egy Ohio-i kis városban (Limában) kezdenek új életet a McKinley gimibe érkező diákok. Az elsősök félénken vágnak bele a tanévbe. Az első nap Kim szembesül azzal a ténnyel, hogy ez más, mint az alapiskola. Itt számít a menőség, a hírnév. A vékonyabb lányok közül sokan szurkoló lány ruhában vannak, a fiúk pedig néhányan a focicsapat hivatalos mezeit viselik. Ez egy kicsit furcsa egy lánynak, aki élete eddigi részét Európában élte. Na mind egy. Ezek csak kis információk. De térjünk a tárgyra. Amint sétálgat a folyosón, megpillant egy jelentkezési lapot a helyi zeneiskolába. Az egyik barátnőjével fel is veszik őt. Fellépésekre járnak, bemutatókra, majd az első félév végefelé egy váratlan fordulatot vesz a történet. A zeneiskolát be kell zárni. Kim úgy érzi, hogy még is szeretne valahova tartozni, így jelentkezik a szurkolócsapatba, ahol már Klau, a másik legjobb barátnője év eleje óta csapatkapittány. Kimet ide is beveszik, és nagyon hamar a suli legnépszerűbb diákja lesz. Nem akarta ezt, de mégis bekövetkezett. Egy héttel a szurkolókhoz csatlakozása után a régi zenesulis tanárját látja sétálni a folyosón. Kiderül, hogy bár a zenesuli megszünt, de azért az iskola alapít egy showkórust, aminek ő lesz a vezetője, amelett, hogy geometriát és fizikát tanít. Kim, Nesszi és Klau is jelentkezik ide, aminek a két lány eddzője nagyon nem örül. Ezzel a húzással megkockáztatják, hogy kirúghatják őket a csapatból. Eközben Nesszi rátalál a szerelemre, Kim meg egy igaz barátot szerez, viszont van még egy srác. Vagy kettő? Kövess minket és megtudod mi történik Kimmel, a lányokkal, Andy-vel, Mike-al, Finnel és az egész Új irányzatok klubbal.