Október 20., hétfő

 Minden szem rám szegeződik. Meglepetten néznek rajtam végig. Ennek ellenére felemelt fejjel, egyenes háttal, és maximális büszkeséggel vonulok végig a folyosón. Elérkezek a szekrényemhez. Bepakolom a könyveimet, majd a szekrényemben tartott tükrömbe, majd megigazítom lófarkamat. El sem hiszem, amit látok. Mi lett velem? Ki lettem? Az lett belőlem amit egész életemben elleneztem és utáltam. Simán végigsétálok úgy a folyosón hogy elmegyek a legjobb barátom mellett minden szó nélkül. Látom a tekintetét. Nem szól semmit, csak néz. Megyek tovább. Ahogy megyek, egy ember csatlakozik hozzám. Ugyan olyan mint én. Nincs különbség. Ketten megyünk tovább ugyan olyan testtartással és magabiztossággal. Mintha miénk lenne a gimi. Ebéd szünetben még mindig ketten bemegyünk az ebédlőbe. Egy asztalnál ül Nesszi és néhány matek körös barátja. Ahogy odaérünk az asztalhoz hirtelen mindenki feláll Nesszi kivételével. Leülünk. Néhány velünk egyforma lány le akar ülni, de elküldjük. Mi vagyunk a kapitányok. A vezetők. Miután elmennek, Nesszi megszólal.
 -Nem unjátok még?
 -Nem.-feleljük szinkronban
 -Föltűnt, hogy amerre jártok mindenki engedelmeskedni akar nektek?
 -Nagyjából. Figyu, ezt ki kell használni. Csak így lehetek veled úgy, hogy önmagamat adhatom.-mondja Klau
 -Aha, értem. Kim, nem állsz szóba Mike-al, nem beszélsz nyilvánosság előtt Gerettel, aki lassan az egyik legmenőbb srác lesz önmagától.-mondta Nesszi, és bár akarta folytatni, félbeszakítottam
 -Megbeszéltem Gerettel, hogy amíg nem leszünk jó hatással egymás hírnevére, addig nem mutatkozunk sehol sem együtt testvér pár ként. Ezt ő is elfogadta, és jó ötletnek tartotta.
 -És mi van a zenével? Elveszett belőled? Az a dolog veszett volna el belőled, aminek hála alap suliban összebarátkoztunk és származásom ellenére is elfogadtál?
 -Imádom a zenét. Elvették tőlem és ezt mind tudjuk. Most ennek élek és bár nem szeretek annyira szurkolni, mint zenélni, de ez van és ezt elfogadtam. Tovább léptem és neked is ezt kellene tenned.-kiáltottam és felálltam az asztaltól.
 -Ne haragudj Nesszi! Egész életében azért küzdött, hogy más legyen és mégis beolvadt. Nem az a baj, hogy rád lenne mérges, szimplán idegileg ment tönkre és beleesett abba a hibába amibe a szurkoló lányok többsége beleesik. Sajnos én is beleestem-mondta Klau. Ezt azért hallottam mert nem volt messze az asztaltól a szemetes ahova a maradékot vittem.
 -Szabad tudni, hogy mi az a hiba, vagy ez ,,pom-pom titok''?
 -Persze. Csak a saját karrierjére, népszerűségére és magára koncentrál. De ami a legfőbb, bármiben engedelmeskedik az edzőnek, minden egyes aljas tervében segít neki és eközben mindenkit aki más a földbe tipor. Képzeld, még Rián is túlkerekedett, ez viszont nagy szó.
Ennyit hallottam, mert hívott az edző engem és Klaut is. Együtt mentünk az irodába.
 -Üljetek le!-szólalt meg nekünk háttal az edző. Leültünk és hallgattuk.-Van egy kis probléma. Néhány diák harcol a zenéért. Na most. Miért nem jó ez nekünk?
 -Szurkolók is küzdenének érte és kilépnének?
 -Pontosan. Ha kilépnek kevesebb az esélyünk a csúcson maradni, valamint ha összejön nekik és összetudnak valamilyen zenei programot hozni a suliban, akkor a mi költségvetésünk és szurkolóink tehetsége kellene nekik. Ezért kell nektek megszüntetni ebben a néhány diákban ezt a zene iránti imádatot. Ti feladatotok lesz. Értettük?-erre bólogatni kezdtünk-Oszolj!
Kimentünk az irodából. Mivel vége lett a tanításnak kimentem a suli elé és vártam a buszt. Talán tíz perce várhattam kint, amikor valaki megállt mellettem.
 -Kicsit megváltoztál!-szólt az illető. Nem néztem rá csak bámultam előre
 -Talán.-mondtam
 -Nem úgy volt hogy ezt ellenzed?-erre a kommentre már ránéztem. Andy volt
 -Igen, de sajnos megszűnt a legjobb dolog az életemben.-mondtam megenyhülten.
 -Nincs kedved buszozás helyett inkább sétálni egyet?
 -Felőlem.-mondtam szimplán, de közben örültem neki.
Ahogy sétáltunk egy csomó mindenről beszélgettünk. Aztán később azt vettem észre, hogy Andy megérinti a kezem és mivel nem húztam el és nem ellenkeztem, ezért megfogta. Nagyon jó érzés volt. Így mentünk egészen a házunkig. Ahogy odaértünk ő megállt és kivett egy kis dobozt a kabátzsebéből.
 -Kim lennél a barátnőm?-kérdezte őszintén. Nem tudtam válaszolni, annyira elállt a lélegzetem. Majd végül csak bólogatni kezdtem. Azzal odahajolt felém és.............megcsókolt!!! Andy, a suli egyik leghelyesebb sráca. Úgy éreztem, hogy a világ legszebb pillanata. Talán van mégis valami jó abban hogy szurkoló lettem? Amióta az vagyok sokkal jobban érdeklődik irántam. Miután befejeződött ez az idillikus állapot ő a fülembe súgta- Holnap!-amint ezt kimondta elengedte a kezem és elment. Én fölmentem a házunk előtti lépcsőn majd elkezdtem keressni a kulcsomat. Nem volt a táskámban. Benéztem az ajtónk ablakán. Ott volt kis szekrényen a fogas alatt. Csengettem, de senki sem nyitott ajtót, végül felhívtam aput, akiről kiderült, a konyhában  ül a bejárati ajtó mellett. Kinyitotta nekem az ajtót és felrohantam a szobámba. Gyorsan lefürödtem a végre elkészült fürdőszobámban, majd kimostam az egyenruhámat, hogy holnapra viselhető állapotban legyen. Ezután gyorsan megírtam a házimat és mentem aludni.

Szeptember 13., Szombat

  Zűrös nap. Egész éjjel arra vágytam, hogy sikerüljön a show, na meg hogy reggel gyönyörűen süssön a nap. Erre mi van? Egy mennydörgésre kelek föl. Van itt igazság? Na mindeggy. Kitápászkodtam az ágyamból, majd egyenesen a fürdőbe mentem. Legalábbis mentem volna, ha Gerett megint nem foglalja el. Ezért kényszerültem a lenti mosdóban megfürödni, ami nem volt egy kellemes élmény. A gyors tusolás után húztam föl a szobámba, mert még össze kellett raknom a ruháimat. Miután végleg végeztem a szobámban, lementem enni. Persze semmit nem ettem addig, amíg anyu meg nm szólalt.

 -Gyerekek, van egy jó hírünk!-ezzel nagyon diplomatikusan körbenézett, majd elfintorodott.- Kicsit izgatottabb képeket kérek!

 -Mondd már!-kiáltottuk el magunkat Gerettel

 -Tehát, hogy elkerüljük a reggeli mosdón való veszekedést, a takarító szertáramat átalakítjuk fürdőszobának Kim részére. 

 -Kúúúl!!!-kiáltottam fel, majd hirtelen megjött az étvágyam és mindent magambatömtem.- Ha már végeztem, el tud valaki dobni engem a TV stúdiójába?

 -Drágaságom javaslom a metrót és a lábbuszt.

 -Szuper, köszönöm.-ezzel kirohantam az ajtón, és nagyon sietve mentem a belvárosba. Fél kilencre bent is voltam. 

  A stúdióban már szinte mindenki bent volt, így a tanár el is kezdte mondani a programot.

 -Két óriási baj van. Első. A rajongók túl rövidnek találják az 1 órás műsoridőt, ezért a producerek 3 órára bővítették. A terv a következő. Az ősszes fiú elénekli a Free your mind! című dalt, merre Jenny egy nagyon egyszerű koreográfiát talált ki. Ezután Cody és Nesszi fogja énekelni a Time of my life-ot, amihez háromra meg is érkeznek a ruháik, valamint a koreográfiát gyorsan meg kell csinálni. Ennek egyféle acapellát ad a többi énekes. Ezután jön egy pörgős Avril Lavigne szám, a What the hell, amit Nesszi, Ari és zsófi fog énekelni. Most egy duett jön. Kim és Finn fogja énekelni a Let me go-t. Most kell egy kis kijózanodás a full szerelemből. Jöjjön a Take on me, amit Finn és Kim kivételével mindenki énekel. Ha ez lement Kim elénekli a Heart attack-ot. Jöjjön egy fiús szám is. Finn, megint te jössz. Hozier: Take me to Church, oké?-erre bólintott- Rendben, akkor folytatnám. Ezek után egy kis pihenő, mert megkértem a szurkolóinkat, hogy 10 percen keresztül ugráljanak a színpadon. Ha sikerült kipihenni a fáradalmakat Ari elénekli az I'm an albatraoz-t. Andy Ezután te énekelsz, mégpedig a Timbaland-ot. A végére pedig jöjjön a We build this City, a Camp rockos dalt meg kiszedjük, így Mikenak nincs szólója. Nem baj. Mehettek dolgozni

 -Elnézést, hogy megkérdezem-szóltam közbe-de mi a második rosszhír?-erre mindenki megfordult és elkezdett figyelni a tanárúrra.

 -Ha nem gyűlik össze elég adomány, vége a zenesulinak és befejeződik a képzésetek. 

Amint megtudtuk ezt a hírt, hirtelen nagyon elszontyolodtunk. Amire odakerültünk, hogy élő adás, már hullák voltunk. Az egészből csak arra emlékszek, amikor Andyvel, majd később Finnel kellett énekelnem. Amikor kiálltunk Andyvel a színpadra, a vak sötétségben megfogta a kezem. Mondjuk nem is csodálkozok, mert ágy remegtem, mint a nyárfalevél. Ahogy elkezdtünk énekelni hirtelen felkapcsolódtak a fények, és rajtam csak nőtt a feszültség. A dal vége előtt 30 másodperccel Andy közeledni kezdett felém, majd a dal végén megcsókolt. Nagyon meglepődtem, mivel még csak év eleje van, nem ismerjük egymást még annyira és nem vagyok éppen egy nagymenő. De megtette. Lehet, hogy csak a show és az adományok miatt, de megtette. Mivel Andy volt, ezért örültem neki, de nem éreztem semmit. Nem tudom, hogy lehet ez, de nem és kész. Minden esetre megpróbáltam kiélvezni a pillanatot, hogy VELE lehetek. Az este végén mind kiálltunk a színpadra, és vártuk az adományokat. 20 000 000 dollárt kellett összegyű

jtenünk, viszont a mutató egy percel az adás vége előtt megállt 17 350 982-nál, és innét többet nem ment följebb. Hirtelen kiszökött a könnycsepp a szememből. Nem bírtam  ki sírás nélkül. Kudarcot vallottunk. Annyi munka, és rögtön év elején vége mindennek. Az az őszinte elkeseredettség ült ki az arcunkra, amit akkor mutatunk ki, amikor meghal valakink. Romokban hevertünk és a producerek rögtön kidobtak minket a TV épületéből, mert nem lett meg a pénz. Nesszi szülei hazadobtak, hogy ne kelljen ilyen állapotban metróznom, majd átsétálnom a fél várost. Amint beléptem, anyuék rögtön nyugtatni kezdtek, hogy biztos találunk majd valamit, ami lefoglal hétköznaponként. Én bólogattam, mert nem tudtam megszólalni anélkül, hogy kitört volna belőlem a sírás, ezért fölmentem a szobámba. Bár sikerült naggyából megnyugtatnom magamat, de egész éjjel bánat felhőzte arcomat, csak mint az elkövetkező két hétben. Egész napokat unatkoztam, tétlenkedtem, míg végül október végén kitaláltam valamit...

Szeptember 11., Csütörtök

A tegnapi zene után teljesen kipurcantam. De nem is csoda, hiszen rengetegek próbáltunk. Ma még összerakjuk a koreográfiát, holnap meg együtt a kettőt. Kemény meló, de ez a showbusiness.
  Ma reggel nagyon nyűgösen keltem az ébresztő órára. Meglepett, hogy egyáltalán be volt állítva az ébresztő óra. Mágnéztem, hogy mennyi az idő. Aha, igen.  Megint csak Gerett szivatott. Fél ötkor keltett. Ez azért nem normális. Vagy igen? Na mind egy. Ha már egyszer felkeltem, akkor már nem éreztem értelmét visszaaludni, így felöltöztem és lementem az étkezőbe. Nagyon korán volt még, de azért hét óra körül elindultam a suliba. Anyuéknak hagytam üzenetet, hogy bemegyek a suliba korán. Amint a suli elé értem óriási meglepetés várt rám. A kapu nem volt bezárva. Gondoltam, hogy csak a gondnok felejthette el az öreg fejével, de nem. Ahogy beljebb mentem, leültem a focipálya kilátójára, hogy onnét nézzem a reggeli napsugarakat csendben, magamnak, egyes egyedül. Igen, legalábbis ez volt a tervem. A pályán a suli szurkolócsapatának győzelemmegszállott eddzője kínozta a szurkolókat. Folyton kiabált, hogy ez így nem lesz jó. Már nyolc óra is lehetett, amikor egy downkóros kislány megjelent pompom ruhában egy partykocsival, ami teli volt valamilyen löttyel. A nő elkiáltotta magát:
 -Mindenki vegyen egy proteinshake-t majd folytatjuk a munkát!-ezután a lány félbeszakította őt és valamit súgott neki. Erre nő felémfordult.-Maga kémked a csapat után? Bizonyára a Ciklonok küldték, hogy ellopják a technikánkat!
 -Asszonyom én ide járok és elsőáves vagyok.
 -Igazán? Akkor miért nem láttalak eddig még a tornaórákon?
 -Mert nem vállaltam plusz tornatagozatos oktatást.
 -Akkor mostantól fogsz. Holnap háromkor a tornateremben.
 -De...
 -Nincs ,,de,,! Most pedig nyomás!
Azzal elfutottam. Klassz. Holnap 4-től főpróba a fellépésre plusz szintfelmérések. A tornát direkt kerülni akartam a múltam miatt. Az orvosom tegnap felhívott és közölte, hogy a lábamat nem tehetem ki karate fajta megterhelésnek soha többé. Még nem tudom, hogy ezt hogyan fogom közölni Mike-al, de majd Nesszivel és Klau-val kitalálunk valamit. Mi van, ha rájön a tanárnő, hogy jól mozgok? Nem akartam kis, nyálas szurkolólány lenni, ezért is nem vállaltam plusz tesi tagozatot.
  Ahogy bementem a suli épületébe már nem voltam egyedül. A szekrényemhez mentem, hogy bepakoljak. Már fél kilenc volt, amikor a szurkolók megérkeztek. Az élükön egy olyan ember, aki láttán azt hittem, hogy csak képzelődök. Klau volt az full Cheerios-os ruhában. Odajött a szekrényéhez. Nem köszönt, ezért én kezdeményeztem beszélgetést.
 -Mi van veled Klau?
 -A szurkolócsapat vezetője lettem. Nem vettek föl a zenesuliba, jöttem ide. Most a suli legnépszerűbb diákjával állsz szemben.
 -Te nem ilyen voltál!
 -Nem, de most ilyen vagyok. Figyelj, a legjobb barátnőm vagy. Suliban beszélgetünk, órák után mindketten megyünk a dolgunkra, aztán estee még egyszer beszélünk.
 -Jó, nekem nem ezzel van a bajom. Mindig is pompom ellenes voltál. Mi történt, hogy ilyenre vállalkoztáál?
 -Az ami téged, amikor a zenesuliba jelentkeztél. Törődj bele. Mindig is én leszek a népszerűbb!-azzal elveretett mellettem és ment az újj ,,barátnőjéhez,, Brittanny-hoz. Ennyit erről. Beültem a terembe, aztán miközben még átnéztem a bioszt. Amikor még nyugodtan tanulgattam magamnak a termünkben hirtelen nagy zajjal megérkeztek a focisták. Gondoltam magamban, hogy: ,,Ahh minek nézzek oda rájuk. Semmi sem érdekli őket, csak a népszerűség!'', amikor hirtelen eltalált egy focilabda. Leestem a székről ijjedtemben, aztán hirtelen egy kéz nyúlt felém. Megfogtam és megpróbáltam feltápászkodni. Ahogy felálltam kinyitottam a szememet és szemben találtam magam a világ leghelyesebb fiújával. Meg akartam köszönni, amikor ő közbevágott:
 -Minden rendben?
 -Persze! Esetleg egy kis agyrászkódás de az semmi.-hallottam, hogy a srác felnevet és újra megszólal:
 -Finn, Finn Hudson!
 -Kim North.
 -Jó megismerni téged Kim North. Majd még látjuk egymást!
 -Remélem!-mondtam nagyon halkan, szinte magamban. A srác kiment az ajtón és aztán elkezdődött az óra. Egész nap csak rá gondoltam. Koncentráció nulla. Amint hazaértem megírtam a házimat, majd felnéztem a Myspace oldalamra. Kitettem a tehetségkutatós plakátunkat a falamra. Ennyi volt az össz cselekedetem ma. Azután már csak naplótírtam. Vagyis majdnem, mert meg kellett néznem Klau oldalát is. Természetesen az új énjét reklámozta. Letöltöttem egy képet, és beragasztottam a naplómba, aztán mentem aludni. Itt a kép:

Szeptember 9., Kedd

Uncsi nap. Az összes ami történt, hogy próbáltunk, mint az állat táncon. Vagyis... Mégis volt valami. A döntésem megingott. A zene és tánc órán. Írom:

A suli után Mike elkísért az órámra. Mondta, hogy ott fog várni az épület előtt fél nyolckor, hogy ne kelljen Gerettnek értem jönnie még röpi után. Bementem az épületbe, majd átültüztem. Ahogy beléptem a próbaterembe hirtelen feltűnt az óriási csend. Mindenki kezében egy, vagy több kotta volt. A tanárunk hirtelen odafutott hozzám, odaadta nekem is a papírokat, majd leültetett. Ezek után mély levegőt vett, és belekezdett.
 -Srácok, van egy rossz hírem. Most szombatra mindenkinek meg kell tanulnia a szöveget.
 -Miért?- kérdezte hirtelen Nesszi- Csak jövő héten lessz a döntő! Ezen a héten elmarad a show!
 -Épp ez az. Nem tetszett a nézőknek, hogy egy héten elmarad a Follow your star. Ezért a műsor szerkesztői úgy döntöttek, hogy ezen a héten mi fogunk fellépni a versenyzők helyett. Mondom a felállást: A műsort az egyik közös produkcióval kezdjük. Sam Smith-től a Stay with me-t fogjátok énekelni. Ebben a számban ti adjátok a hangszeres aláfestést. Ezután következik Cody és Elliot előadása, akik Ed Sheeran: Sing című dalát fogják előadni. A fiuk után jön Nesszi és Kim, akik Ella Henderson-tól a Ghost-ot fogják elénekelni. Utánnuk megint csak egy lányos csapat jön. Zsófi, Nika, Beri, Timi, és Karolin. Ti a One way-t fogjátok elénekelni One direction-os feldolgozásban. Hogy most már ne lányok legyenek, jön egy fiús csapat. Dylan, Andy. Ti David Guetta: Dangerous című dalát adjátok majd elő. Most Cody következik. Avicii-től a Lay me down-t fogja elénekelni. Most ezek után következik az a produkció, ami szerintem a lehető leggyönyörűbb lessz. Andy és Kim!- itt hirtelen megakadt a tekintetem Andyn, és láttam, hogy ő is hirtelen rámnézett. Nem úgy, hogy ,,fúj! vele aztán nem duettezek,, , nem is úgy, hogy ,, ezaz! Egész életemben erre vártam!,, . A tekintete közömbös volt. Lehetett látni a szemeiben, hogy valamin nagyon agyal.- Ti a Say something-ot fogjátok előadni, a Great Big World és Christina Aguilera feldolgozásban. Megint Nesszi következik. Te Lucy Hale-től a Bless myself című dalt fogod énekelni, úgy, hogy Cody játtszik rajta neked szólógitáron, rendben?
 -Benne vagyok!- jelentette ki
 -Most már a vége felé haladunk. Még jön két dal. Az utolsó előtti dal-t Kim, Nesszi, Beri és Beka énekli, amiben talán a legtöbb és legnehezebb koreográfia lessz. Little mix: Change your life-című dalát fogjátok előadni sok táncossal. Az utolsó dal egy filmzene lesz. Ebben egy nagyon régi tanítványom fog segíteni. Veletek egyidős, sőt talán ismeritek is. Ő nem táncolt sohasem, csak énekelt. Aszt viszont baromira jól tudott. Mike, kérlek bejönnél?
 -Szasztok!-lépett be a terem ajtaján Mike. Igen, az a Mike, akinek most karate órája kéne hogy legyen. Nem tudtam hogy énekelt. Már a felvételizés elől is nagyon elzárkózott. Majd lessz miről beszélgetnünk hazafelé.
 -Mike, kérlek ülj le, és mondom is az utolsó dalt. Demi Lovato és Joe Jonnas: This is our song című dalát fogjátok előadni. A fő szólamot Mike és Kim fogja duettben énekelni. Andy és Cody gitározik, a díszlet, mintha egy tábortűz körül ülnétek. Ez a dal előtt, hogy legyen időtök átöltözni, a zsűritagok is föl fognak lépni, egy az általuk írt dalszöveggel és dallammal. Annyi szabadotok is lessz minden harmadik dal után, hogy a reklám ideje alatt gyorsan kisminkelnek titeket és átöltöztök. A dalok után még lesz egy kis beszélgetés a műsorvezetővel, azaz a koncert főszereplői fognak nyilatkozni a finalistákról, és hogy kinek szurkolnak közülük. Érthető a menetrend?
 -Minden világos, mint a nap!- mondtuk kicsit monoton hangerővel.
 -Rendben. Akkor holnap és csütörtökön énekpróba, pénteken táncpróba és szombaton a Tv épületében főpróba. Mehettek. De holnap gyertek fél háromra, úgy, hogy megtanuljátok a szöveget és hogy csak kilenckor mehettek haza. Sziasztok!
  Kimentünk az épületből. Én odafutottam Mike-hoz.
 -Miért nem mondtad, hogy énekeltél valamikor?
 -Mert. Csak rossz emlék.
 -Oké. Annyira elítélted a  zenét, most meg így be válalsz valamit? Akarom tudni, hogy mi volt ezelőtt.
 -Biztos?-erre csak bólintottam.- Rendben. Ugye tudod, hogy én amerikából származok. Mármint amerikai magyar voltam.  Ott volt egy karate versenyem 5 éves korromban. Megnyertem a első fekete övemet. Teltek az évek, és mindig nyertem. Egyszer egy rendező felfigyelt a tehetségemre, és beajánlott egy meghallgatásra, ahol énekelnem kellett. Nem kaptam meg a szerepet, viszont a Disney-nek kellett egy kisgyerek, aki tökéletesen tud énekelni. Ott voltegy rövid ideig szerepem, ahova kellett a karate tudásom is. Ahogy nőttem, már a sorozat forgatói kezdték megunni, hogy mindig csak én játtszom ezt a karaktert, így kitaláltak egy újj karaktert a műsorba, így hát nem kellettem nekik. Azóta nem énekeltem. Ennyi.
 -Hát, örülök, hogy el mondtad. Klassz, hogy veled fogok énekelni. Amúgy, ha velünk fogsz próbálni akkor hogy mész karatéra?
 -Ezen a héten kihagyom. Viszont a jövő hetemet már nem adom a zenének. A karate az én ,,zeném,,.
 -Értem. Akkor megyek is haza. Asszem ma mégis elmegyek egyedül.
 -Ez biztos?
 -Persze. Ki van már minden világítva. Holnap találkozunk!
 -Akkor holnap.
 -Holnap.-intettem neki és elindultam hazafelé. Biztonságképpen felhívtam Gerettet, hogy indul e már haza, mert ha nem akkor nem várom meg a bevásárlással. Azt mondta, hogy találkozunk a Tesco előtt. Amikor már az üzlet környékén jártam, megláttam szembejönni Gerettet. Gyorsan sikerült bevásárolnunk, meg minden. Aztán csak siettünk hazafelé, mert nekem még meg kellett írnom a házit és megtanulnom a szövegeket, Gerettnek pedig le kellett másolnia rólam a házikat. Nagyon jó program. Miután megcsináltam ezeket, elmentem zuhanyozni. Megvacsoráztam, és felfutottam a lépcsőn a szobámba. Gyorsan felnéztem a facebookra (az én oldalam állt), amikor megpillantottam egy képet. Írom, hogy hogyan jelent meg:
Koda Aria feltöltött egy új képet
Az osztályom röviden jellemezve
A képet az egyik fiú készítette az a-ból egy padra felállva az osztályunkról. Mindenki rajta volt és mindenkihez egy szavas jellemzés kapcsolódott:
Zsolti: barom
Jörg: looser
Rebeka: csipkerózsika
Bianka: hibás
Zsó: aszisztens
Paty: kívülálló
Mike: helyes (én hozzáfűznivalóm: teljes mértékben igaz!!!!!)
Máté: nagyképű
György: hátsófeltáj
Klarissza: pancser
Vanessza: lejártlemez
Gerett: helyesAustin (én hozzáfűznivalóm: ő csak Gerett! A szüleink hibája, hogy különlegessé akarták tenni az Austinnal. Egyébként az ikrem, és úgy mint én, ő is jól néz ki)
Kim: tehetségtelen fruska (én hozzáfűznivvalóm: 1. ez már két szó, 2. mi az hogy tehetségtelen? nála jobb vagyok!, 3. a fruska hozzá képest lenne enyhe kifejezés. Hozzám ez azért durva!
Andy: herceg
Aria(én) : a királynője

Ez a néhány kis megfogalmazás nálam nagyon kicsapta a biztosítékot. Csak annyira, hogy az ágyam mellé ledobtam (durván, kicsit behorpadt az alja! upssz!). Bár tudtam, hogy nem érte meg Riáért kárt tenni a holmimban, de azért tényleg kihozzott a sodromból. Végül eléggé idegesen mentem aludni. De mielőtt elmentem volna, megmutattam Gerettnek az ,,Austin,,-t. Ő is megcsonkította emiatt a laptopját. Na mindegy.

A nap kiemelkedő pontjai:
Zenesuli - wáá! Duettet fogok énekelni Andy-vel! Aminek meg pláne örülök, hogy Mike is beavatott a zenéhez fűződő viszonyába. ez azért jól esett. Meg vele fogom énekelni a záró számot. Ez is öröm!
Ria listája - na ez azért sok! Mindenkit leminősít, csak magát nem. Nagyon szánalmas!
Nesszi dala - nagyon jó lesz! Láttam, hogy hogyan néz rá Cody mostanában. Na meg Cody se csúnya. Nesszi meg pláne nem. Drukkolok nekik!