Október 20., hétfő

 Minden szem rám szegeződik. Meglepetten néznek rajtam végig. Ennek ellenére felemelt fejjel, egyenes háttal, és maximális büszkeséggel vonulok végig a folyosón. Elérkezek a szekrényemhez. Bepakolom a könyveimet, majd a szekrényemben tartott tükrömbe, majd megigazítom lófarkamat. El sem hiszem, amit látok. Mi lett velem? Ki lettem? Az lett belőlem amit egész életemben elleneztem és utáltam. Simán végigsétálok úgy a folyosón hogy elmegyek a legjobb barátom mellett minden szó nélkül. Látom a tekintetét. Nem szól semmit, csak néz. Megyek tovább. Ahogy megyek, egy ember csatlakozik hozzám. Ugyan olyan mint én. Nincs különbség. Ketten megyünk tovább ugyan olyan testtartással és magabiztossággal. Mintha miénk lenne a gimi. Ebéd szünetben még mindig ketten bemegyünk az ebédlőbe. Egy asztalnál ül Nesszi és néhány matek körös barátja. Ahogy odaérünk az asztalhoz hirtelen mindenki feláll Nesszi kivételével. Leülünk. Néhány velünk egyforma lány le akar ülni, de elküldjük. Mi vagyunk a kapitányok. A vezetők. Miután elmennek, Nesszi megszólal.
 -Nem unjátok még?
 -Nem.-feleljük szinkronban
 -Föltűnt, hogy amerre jártok mindenki engedelmeskedni akar nektek?
 -Nagyjából. Figyu, ezt ki kell használni. Csak így lehetek veled úgy, hogy önmagamat adhatom.-mondja Klau
 -Aha, értem. Kim, nem állsz szóba Mike-al, nem beszélsz nyilvánosság előtt Gerettel, aki lassan az egyik legmenőbb srác lesz önmagától.-mondta Nesszi, és bár akarta folytatni, félbeszakítottam
 -Megbeszéltem Gerettel, hogy amíg nem leszünk jó hatással egymás hírnevére, addig nem mutatkozunk sehol sem együtt testvér pár ként. Ezt ő is elfogadta, és jó ötletnek tartotta.
 -És mi van a zenével? Elveszett belőled? Az a dolog veszett volna el belőled, aminek hála alap suliban összebarátkoztunk és származásom ellenére is elfogadtál?
 -Imádom a zenét. Elvették tőlem és ezt mind tudjuk. Most ennek élek és bár nem szeretek annyira szurkolni, mint zenélni, de ez van és ezt elfogadtam. Tovább léptem és neked is ezt kellene tenned.-kiáltottam és felálltam az asztaltól.
 -Ne haragudj Nesszi! Egész életében azért küzdött, hogy más legyen és mégis beolvadt. Nem az a baj, hogy rád lenne mérges, szimplán idegileg ment tönkre és beleesett abba a hibába amibe a szurkoló lányok többsége beleesik. Sajnos én is beleestem-mondta Klau. Ezt azért hallottam mert nem volt messze az asztaltól a szemetes ahova a maradékot vittem.
 -Szabad tudni, hogy mi az a hiba, vagy ez ,,pom-pom titok''?
 -Persze. Csak a saját karrierjére, népszerűségére és magára koncentrál. De ami a legfőbb, bármiben engedelmeskedik az edzőnek, minden egyes aljas tervében segít neki és eközben mindenkit aki más a földbe tipor. Képzeld, még Rián is túlkerekedett, ez viszont nagy szó.
Ennyit hallottam, mert hívott az edző engem és Klaut is. Együtt mentünk az irodába.
 -Üljetek le!-szólalt meg nekünk háttal az edző. Leültünk és hallgattuk.-Van egy kis probléma. Néhány diák harcol a zenéért. Na most. Miért nem jó ez nekünk?
 -Szurkolók is küzdenének érte és kilépnének?
 -Pontosan. Ha kilépnek kevesebb az esélyünk a csúcson maradni, valamint ha összejön nekik és összetudnak valamilyen zenei programot hozni a suliban, akkor a mi költségvetésünk és szurkolóink tehetsége kellene nekik. Ezért kell nektek megszüntetni ebben a néhány diákban ezt a zene iránti imádatot. Ti feladatotok lesz. Értettük?-erre bólogatni kezdtünk-Oszolj!
Kimentünk az irodából. Mivel vége lett a tanításnak kimentem a suli elé és vártam a buszt. Talán tíz perce várhattam kint, amikor valaki megállt mellettem.
 -Kicsit megváltoztál!-szólt az illető. Nem néztem rá csak bámultam előre
 -Talán.-mondtam
 -Nem úgy volt hogy ezt ellenzed?-erre a kommentre már ránéztem. Andy volt
 -Igen, de sajnos megszűnt a legjobb dolog az életemben.-mondtam megenyhülten.
 -Nincs kedved buszozás helyett inkább sétálni egyet?
 -Felőlem.-mondtam szimplán, de közben örültem neki.
Ahogy sétáltunk egy csomó mindenről beszélgettünk. Aztán később azt vettem észre, hogy Andy megérinti a kezem és mivel nem húztam el és nem ellenkeztem, ezért megfogta. Nagyon jó érzés volt. Így mentünk egészen a házunkig. Ahogy odaértünk ő megállt és kivett egy kis dobozt a kabátzsebéből.
 -Kim lennél a barátnőm?-kérdezte őszintén. Nem tudtam válaszolni, annyira elállt a lélegzetem. Majd végül csak bólogatni kezdtem. Azzal odahajolt felém és.............megcsókolt!!! Andy, a suli egyik leghelyesebb sráca. Úgy éreztem, hogy a világ legszebb pillanata. Talán van mégis valami jó abban hogy szurkoló lettem? Amióta az vagyok sokkal jobban érdeklődik irántam. Miután befejeződött ez az idillikus állapot ő a fülembe súgta- Holnap!-amint ezt kimondta elengedte a kezem és elment. Én fölmentem a házunk előtti lépcsőn majd elkezdtem keressni a kulcsomat. Nem volt a táskámban. Benéztem az ajtónk ablakán. Ott volt kis szekrényen a fogas alatt. Csengettem, de senki sem nyitott ajtót, végül felhívtam aput, akiről kiderült, a konyhában  ül a bejárati ajtó mellett. Kinyitotta nekem az ajtót és felrohantam a szobámba. Gyorsan lefürödtem a végre elkészült fürdőszobámban, majd kimostam az egyenruhámat, hogy holnapra viselhető állapotban legyen. Ezután gyorsan megírtam a házimat és mentem aludni.

Szeptember 13., Szombat

  Zűrös nap. Egész éjjel arra vágytam, hogy sikerüljön a show, na meg hogy reggel gyönyörűen süssön a nap. Erre mi van? Egy mennydörgésre kelek föl. Van itt igazság? Na mindeggy. Kitápászkodtam az ágyamból, majd egyenesen a fürdőbe mentem. Legalábbis mentem volna, ha Gerett megint nem foglalja el. Ezért kényszerültem a lenti mosdóban megfürödni, ami nem volt egy kellemes élmény. A gyors tusolás után húztam föl a szobámba, mert még össze kellett raknom a ruháimat. Miután végleg végeztem a szobámban, lementem enni. Persze semmit nem ettem addig, amíg anyu meg nm szólalt.

 -Gyerekek, van egy jó hírünk!-ezzel nagyon diplomatikusan körbenézett, majd elfintorodott.- Kicsit izgatottabb képeket kérek!

 -Mondd már!-kiáltottuk el magunkat Gerettel

 -Tehát, hogy elkerüljük a reggeli mosdón való veszekedést, a takarító szertáramat átalakítjuk fürdőszobának Kim részére. 

 -Kúúúl!!!-kiáltottam fel, majd hirtelen megjött az étvágyam és mindent magambatömtem.- Ha már végeztem, el tud valaki dobni engem a TV stúdiójába?

 -Drágaságom javaslom a metrót és a lábbuszt.

 -Szuper, köszönöm.-ezzel kirohantam az ajtón, és nagyon sietve mentem a belvárosba. Fél kilencre bent is voltam. 

  A stúdióban már szinte mindenki bent volt, így a tanár el is kezdte mondani a programot.

 -Két óriási baj van. Első. A rajongók túl rövidnek találják az 1 órás műsoridőt, ezért a producerek 3 órára bővítették. A terv a következő. Az ősszes fiú elénekli a Free your mind! című dalt, merre Jenny egy nagyon egyszerű koreográfiát talált ki. Ezután Cody és Nesszi fogja énekelni a Time of my life-ot, amihez háromra meg is érkeznek a ruháik, valamint a koreográfiát gyorsan meg kell csinálni. Ennek egyféle acapellát ad a többi énekes. Ezután jön egy pörgős Avril Lavigne szám, a What the hell, amit Nesszi, Ari és zsófi fog énekelni. Most egy duett jön. Kim és Finn fogja énekelni a Let me go-t. Most kell egy kis kijózanodás a full szerelemből. Jöjjön a Take on me, amit Finn és Kim kivételével mindenki énekel. Ha ez lement Kim elénekli a Heart attack-ot. Jöjjön egy fiús szám is. Finn, megint te jössz. Hozier: Take me to Church, oké?-erre bólintott- Rendben, akkor folytatnám. Ezek után egy kis pihenő, mert megkértem a szurkolóinkat, hogy 10 percen keresztül ugráljanak a színpadon. Ha sikerült kipihenni a fáradalmakat Ari elénekli az I'm an albatraoz-t. Andy Ezután te énekelsz, mégpedig a Timbaland-ot. A végére pedig jöjjön a We build this City, a Camp rockos dalt meg kiszedjük, így Mikenak nincs szólója. Nem baj. Mehettek dolgozni

 -Elnézést, hogy megkérdezem-szóltam közbe-de mi a második rosszhír?-erre mindenki megfordult és elkezdett figyelni a tanárúrra.

 -Ha nem gyűlik össze elég adomány, vége a zenesulinak és befejeződik a képzésetek. 

Amint megtudtuk ezt a hírt, hirtelen nagyon elszontyolodtunk. Amire odakerültünk, hogy élő adás, már hullák voltunk. Az egészből csak arra emlékszek, amikor Andyvel, majd később Finnel kellett énekelnem. Amikor kiálltunk Andyvel a színpadra, a vak sötétségben megfogta a kezem. Mondjuk nem is csodálkozok, mert ágy remegtem, mint a nyárfalevél. Ahogy elkezdtünk énekelni hirtelen felkapcsolódtak a fények, és rajtam csak nőtt a feszültség. A dal vége előtt 30 másodperccel Andy közeledni kezdett felém, majd a dal végén megcsókolt. Nagyon meglepődtem, mivel még csak év eleje van, nem ismerjük egymást még annyira és nem vagyok éppen egy nagymenő. De megtette. Lehet, hogy csak a show és az adományok miatt, de megtette. Mivel Andy volt, ezért örültem neki, de nem éreztem semmit. Nem tudom, hogy lehet ez, de nem és kész. Minden esetre megpróbáltam kiélvezni a pillanatot, hogy VELE lehetek. Az este végén mind kiálltunk a színpadra, és vártuk az adományokat. 20 000 000 dollárt kellett összegyű

jtenünk, viszont a mutató egy percel az adás vége előtt megállt 17 350 982-nál, és innét többet nem ment följebb. Hirtelen kiszökött a könnycsepp a szememből. Nem bírtam  ki sírás nélkül. Kudarcot vallottunk. Annyi munka, és rögtön év elején vége mindennek. Az az őszinte elkeseredettség ült ki az arcunkra, amit akkor mutatunk ki, amikor meghal valakink. Romokban hevertünk és a producerek rögtön kidobtak minket a TV épületéből, mert nem lett meg a pénz. Nesszi szülei hazadobtak, hogy ne kelljen ilyen állapotban metróznom, majd átsétálnom a fél várost. Amint beléptem, anyuék rögtön nyugtatni kezdtek, hogy biztos találunk majd valamit, ami lefoglal hétköznaponként. Én bólogattam, mert nem tudtam megszólalni anélkül, hogy kitört volna belőlem a sírás, ezért fölmentem a szobámba. Bár sikerült naggyából megnyugtatnom magamat, de egész éjjel bánat felhőzte arcomat, csak mint az elkövetkező két hétben. Egész napokat unatkoztam, tétlenkedtem, míg végül október végén kitaláltam valamit...