Szeptember 13., Szombat

  Zűrös nap. Egész éjjel arra vágytam, hogy sikerüljön a show, na meg hogy reggel gyönyörűen süssön a nap. Erre mi van? Egy mennydörgésre kelek föl. Van itt igazság? Na mindeggy. Kitápászkodtam az ágyamból, majd egyenesen a fürdőbe mentem. Legalábbis mentem volna, ha Gerett megint nem foglalja el. Ezért kényszerültem a lenti mosdóban megfürödni, ami nem volt egy kellemes élmény. A gyors tusolás után húztam föl a szobámba, mert még össze kellett raknom a ruháimat. Miután végleg végeztem a szobámban, lementem enni. Persze semmit nem ettem addig, amíg anyu meg nm szólalt.

 -Gyerekek, van egy jó hírünk!-ezzel nagyon diplomatikusan körbenézett, majd elfintorodott.- Kicsit izgatottabb képeket kérek!

 -Mondd már!-kiáltottuk el magunkat Gerettel

 -Tehát, hogy elkerüljük a reggeli mosdón való veszekedést, a takarító szertáramat átalakítjuk fürdőszobának Kim részére. 

 -Kúúúl!!!-kiáltottam fel, majd hirtelen megjött az étvágyam és mindent magambatömtem.- Ha már végeztem, el tud valaki dobni engem a TV stúdiójába?

 -Drágaságom javaslom a metrót és a lábbuszt.

 -Szuper, köszönöm.-ezzel kirohantam az ajtón, és nagyon sietve mentem a belvárosba. Fél kilencre bent is voltam. 

  A stúdióban már szinte mindenki bent volt, így a tanár el is kezdte mondani a programot.

 -Két óriási baj van. Első. A rajongók túl rövidnek találják az 1 órás műsoridőt, ezért a producerek 3 órára bővítették. A terv a következő. Az ősszes fiú elénekli a Free your mind! című dalt, merre Jenny egy nagyon egyszerű koreográfiát talált ki. Ezután Cody és Nesszi fogja énekelni a Time of my life-ot, amihez háromra meg is érkeznek a ruháik, valamint a koreográfiát gyorsan meg kell csinálni. Ennek egyféle acapellát ad a többi énekes. Ezután jön egy pörgős Avril Lavigne szám, a What the hell, amit Nesszi, Ari és zsófi fog énekelni. Most egy duett jön. Kim és Finn fogja énekelni a Let me go-t. Most kell egy kis kijózanodás a full szerelemből. Jöjjön a Take on me, amit Finn és Kim kivételével mindenki énekel. Ha ez lement Kim elénekli a Heart attack-ot. Jöjjön egy fiús szám is. Finn, megint te jössz. Hozier: Take me to Church, oké?-erre bólintott- Rendben, akkor folytatnám. Ezek után egy kis pihenő, mert megkértem a szurkolóinkat, hogy 10 percen keresztül ugráljanak a színpadon. Ha sikerült kipihenni a fáradalmakat Ari elénekli az I'm an albatraoz-t. Andy Ezután te énekelsz, mégpedig a Timbaland-ot. A végére pedig jöjjön a We build this City, a Camp rockos dalt meg kiszedjük, így Mikenak nincs szólója. Nem baj. Mehettek dolgozni

 -Elnézést, hogy megkérdezem-szóltam közbe-de mi a második rosszhír?-erre mindenki megfordult és elkezdett figyelni a tanárúrra.

 -Ha nem gyűlik össze elég adomány, vége a zenesulinak és befejeződik a képzésetek. 

Amint megtudtuk ezt a hírt, hirtelen nagyon elszontyolodtunk. Amire odakerültünk, hogy élő adás, már hullák voltunk. Az egészből csak arra emlékszek, amikor Andyvel, majd később Finnel kellett énekelnem. Amikor kiálltunk Andyvel a színpadra, a vak sötétségben megfogta a kezem. Mondjuk nem is csodálkozok, mert ágy remegtem, mint a nyárfalevél. Ahogy elkezdtünk énekelni hirtelen felkapcsolódtak a fények, és rajtam csak nőtt a feszültség. A dal vége előtt 30 másodperccel Andy közeledni kezdett felém, majd a dal végén megcsókolt. Nagyon meglepődtem, mivel még csak év eleje van, nem ismerjük egymást még annyira és nem vagyok éppen egy nagymenő. De megtette. Lehet, hogy csak a show és az adományok miatt, de megtette. Mivel Andy volt, ezért örültem neki, de nem éreztem semmit. Nem tudom, hogy lehet ez, de nem és kész. Minden esetre megpróbáltam kiélvezni a pillanatot, hogy VELE lehetek. Az este végén mind kiálltunk a színpadra, és vártuk az adományokat. 20 000 000 dollárt kellett összegyű

jtenünk, viszont a mutató egy percel az adás vége előtt megállt 17 350 982-nál, és innét többet nem ment följebb. Hirtelen kiszökött a könnycsepp a szememből. Nem bírtam  ki sírás nélkül. Kudarcot vallottunk. Annyi munka, és rögtön év elején vége mindennek. Az az őszinte elkeseredettség ült ki az arcunkra, amit akkor mutatunk ki, amikor meghal valakink. Romokban hevertünk és a producerek rögtön kidobtak minket a TV épületéből, mert nem lett meg a pénz. Nesszi szülei hazadobtak, hogy ne kelljen ilyen állapotban metróznom, majd átsétálnom a fél várost. Amint beléptem, anyuék rögtön nyugtatni kezdtek, hogy biztos találunk majd valamit, ami lefoglal hétköznaponként. Én bólogattam, mert nem tudtam megszólalni anélkül, hogy kitört volna belőlem a sírás, ezért fölmentem a szobámba. Bár sikerült naggyából megnyugtatnom magamat, de egész éjjel bánat felhőzte arcomat, csak mint az elkövetkező két hétben. Egész napokat unatkoztam, tétlenkedtem, míg végül október végén kitaláltam valamit...