Nagyon korán keltem ma. Reggel Andy jött értem az új kocsijával és vitt eddzésre. Az eddző szokás szerint ordibált. A lányok potyogtak, véreztek, fuldokoltak a kimerültségtől. Napközben a tnárok írattak, diktáltak és kihasználták a diákok hangulat ingadozását és lelki labilitását. Olyasfajta lelki terrornak voltunk kitéve. A folyosókon (mint szokásszerint) ma isúgy sétáltam végig, hogy bámultak majd értem célba Andy szekrényénél és minden egyes szünetben önfeledten csókolóztunk amit a suliba járó többi lány nem nézett jó szemmel. Ebéd szünetekben megint később érkeztem, hogy a többi szurkoló ne lássa ahogy a barátaimmal ebédelek (imádom őket, de a gimi egy intézményesített hierarchia). A délutáni eddzést természetesen nem hagytam ki. Az öltözőbe direkt késve léptem be, hogy amint elmennek a többiek tudjak énekelni mint mindig. A mai nap mégis más volt. Reggel az ablakomat egy holló kopogtatta, suliba menet pedig láttam egy fekete macskát. Önmagában nem vagyok babonás de ez azért eléggé hátborzongató eleve. Nem?
Edzés után egyedül mentem haza. Már késő volt és a korai sötétedés miatt sötét is. Az utcán sétáltam és a telefonomat nyomkodtam amikor elkezdett fújni a szél. A házunk már nem volt messze, csupán pár saroknyira. Át índultam az út másik felére amikor hirtelen fény közelített hozzám. Jött egyre csak közelebb én meg teljesen lefagytam. Ott álltam az út közepén a sötétbben és egy autó száguldott felém. Egy duda, mégegy és csattt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése