Szeptember 3., szerda

Szeptember 3., szerda

Egyszerű tanítási nap. Semmi extra. Reggel nagyon nehezen keltem föl. Gerett kopogott az ajtón (egyébként még nem említettem, de Gerett is olyan jól néz ki mint én) mert a fizikát kellett lemásolnia gyorsan. Azt az időt amit a másolással töltött arra használtam ki, hogy már végre egyszer legyen időm rendbetenni magam. Két percre nem voltam bent, már kopogott Gerett, hogy a matek is kell neki. Meg a magyar, angol, kémia, földrajz, töri. Szóval kábé minden. Gyorsan felöltöztem (vörös háromnegyedes ujjú póló, szűk koptatott farmer, fekete converse cipő, farmer kitűzős mellény és fekete chaneles, bőr válltáska, amibe belefártnek a cuccaim) és mentem reggelizni. Akkor esett le, hogy már két órája egyedül vagyunk és nem lesz reggeli. Gyorsan kikaptam a tízóraimat a hűtőből majd lerángattam Gerettet az emeletről. Nehezen, de sikerült. Ma mondjuk a bicepszével szórakozott. Na mind egy.

Suli felé zenéthallgattunk Gerettel (külön fülhallgatón, mp3-on ugyanazt. Hiába, tényleg ikrek vagyunk). Amikor megérkeztünk a suliba hirtelen elkezdte fütyülni az osztálytársaim, hogy együtt jövünk. Azt mondogatják,hogy összeillünk. A testvéremmel. Na jó, ez sok.

-Egyáltalán nem illünk össze!!!- mondogattam

-Na de mé'?- kérdezte Matu

-Csak!- mondtam. Nagyon rámnézett Gerett

-Na jó! Ne álltassuk! Nincs értelme! Figyeljetek srácok, nem kell röhögni!- mondta lassan.

-Tudtam hogy titkon egy párt alkottok!- mondta Zsolti.

-Fujj! Nem!-kiabáltam le a fejét

-Mondhatom végre?- szakította félbe Gerett a kirohanásomat.- Akkor nem röhögni! Én és Kim ikrek vagyunk!!!

-Aztaaa! De kúl!- mondta Rebi!

-Ha lenne egy ikertesstvérem, akkor csak én tudnák róla! Na meg hát persze őt járatnám suliba! Kim nem akasz lenni az én ikrem is?

-Kösz a meghívást, de inkább kihagyom!!!

-De ti tényleg ikrek vagytok?-kérdezte Klau. Hát, nem épp egy észtraktor, de ezért szeretjük őt.- Csak mert nem hasonlítotok egymásra. Na meg Gerett, te fiú vagy, Kim meg lány. Nektek mindkettőnek lánynak kell lennetek, nem?- kérdezte. Erre a srácokból hirtelen kitört a röhögés.

-Mondjuk tényleg- szólalt meg Gerett- Kim, lehet hogy engem örökbefogadtak?-kérdezte.

-Nem hiszem! Te kicsit löködt vagy. Pont beleillesz a családba. Mondhatnánk, hogy eddig rosszabbak voltunk, mint Mézgáék.-válaszoltam neki. Ami azt illeti, ő sem egy agytröszt, szóval az ő szintjéhez hívenn kellett elmagyaráznom a dolgokat.

-Kedves 9.b!!! Megint ott tartunk, hogy tíz perce becsöngettek!

Abban a pillanatban indultunk is fölfelé. Az órákon egyáltalán nem figyeltem, mert az osztályomról gondolkodtam. Egyébként ebben a csapatban is csak azért lettem ilyen hirtelen, mert mivel nagyon Gerett nagyon helyes és menő a fiúk kedvelik. Így hát velük vagyunk. Amúgy már van néhány barátom: Klau, Mike. Nesszivel is barátkozok és szerintem vele is nagyon jóban leszek. Tegnap ugye együtt mentünk a felvételire. És asszem ma is együtt megyünk a próbára. Na meg az egész osztály még mindig kis csoportokra oszlik. Vannak Riáék, aztán vannak a menőbb fiúk (Andy, Zsolti, Szasza, Gyurci, Matu), van Paty és Jörg párosa és végül pedigmi, azaz Nesszi, Krisz, Klau na meg én. Kábé így oszlik föl az osztály. A szünetekben mindenki mást csinál. Riáék magazinokat nézegetnek, a fiúk az idősebbekkel lógnak (vagyis inkább az idősebbek lógnak velük, de persze azt is Andy miatt), Jörgék a színjátszósokkal próbálnak és szavalnak, mi meg mindig csak beszélgetünk, vagy épp röhögünk valamin. Így valahogy néznek ki a szünetek. Délutánonként én és Nesszi próbákra járunk, Klau programokat hackel, Mike karatézik. Késő este Mike mindig értemjön, és haza is jön velem. Ő a legjobb barátom.

    Ma mint kiderült, Andy nem akármiért élt Hollywood-ban. A Pretty Little Liars-ban játszott. Milyen jó ez így. Egyébként nekem bejön Andy, nagyon is. Eddig még nem beszéltünk, mert ő annyira a menők között van. Én is jól elvagyok, ő is, akkor meg nincs baj.

    Miután befejeztük a zenesulis próbát, láttam Mike-ot a kapu előtt.

-Szia!-köszönt rögtön amint meglátott-Milyen volt a próba?

-Szia, köszí, egész jó volt.-feleltem neki kifulladtan. 

-Van kedved hazafelé megállni a mekiben?-kérdezte kedvesen.

-Igen, lenne!- válaszoltam. Miután a mekit is letudtuk, hazavitt és elköszönt tőlem, mert ő is ment tanulni. Ahogy fölmentem az emeletre, csak a fényeket láttam a szobámból kiszűrődve. Ennyi elég volt ahoz, hogy tuggyam miről avn szó. Természetesen Szasza tévézett és közben laptopozott a laptopomon. Szép kis család!!! Gyorsan lezuhiztam, és jöttem az ágyba. Most kb ott tartok, hogy a szemeimet föl kellett tapasztani.

A nap kiemelkedő pontjai:

Gerett- ma megint nálam aludt, a lenti képet a mi kis ,,pizsipartinkon,, készítettük

Mike- ő is aranyos.

Gyorsan eltelő órák- a legjobb néhány óra volt.