Szeptember
1., hétfő
Ma több dologgal is
szembesülnöm kellett. De csak szépen sorjában. Reggel normálisan
keltem (a hajam szokás szerint égnek állt), gyorsan megreggeliztem
és már indultam is volna a suliba, ha addig nem kezd el szakadni az
eső. Emiatt megkellett keresnem egy esernyőt(fogalmam sincs hogy
hova tűnnek nálunk) és újra elindultam. Bár amire odaértem még
alig láttam valakit az osztályunkból a suliban. Fölmentem a
lépcsőn, majd be az osztályterembe. Lültem a székemre és
csendben jogi kötelességeket tanulmányoztam, amikor két lány
odajött hozzám. Mind a kettő anorexiás. Majd harsányan
köszöntöttek.
-Szia! Az én nevem
Aria, de hívj csak nyugodtan Riának. Ő meg itt Zsófi.
-Sziasztok!
-Gondolom, mivel
gimiben vagyunk, gondolom nagyon számítt hogy menő legyél. Mivel
mi mind a ketten szépek és gazdagok vagyunk, és ezáltal menők
is, na meg hát te se vagy annyira csúnya, ezért illenél közénk.
Lenne kedved?-kérdezte, én meg nagyon ledöbbentem. Természetesen
rögtön nemet mondtam, majd ők erre puffogva kirontottak a teremből
és kijelentették, hogy ezzel ellenségre találtam. Na jó. Eddig
még nem volt ,,ellenségem,, de egyszer mindent ki kell próbálni,
nem? Oké, inkább hagyjuk ezt. Később megérkeztek a többiek,
velük eggyütt Mike, Nesszi, Klarissza és Gyurci is. Ők az eddigi
barátaim. Nesszi három minyonnal lépett be a terembe. Majd odajött
hozzám és kedvesen köszönt.
-Szia!
-Szia!
-Hoztam minyont
neked is és Klarisszának.-tartotta felém a minyont én meg
elfogadtam.
-Köszönöm. És
tényleg. Hány nyelven beszélsz?- kérdeztem, majd megláttam, hogy Klau is catlakozik kis társaságunkhoz.
-6-on anyanyelvi
szinten, 4-et nagyon jól és 3-at tanulok.
-HUHH! Ez nem
semmi!- tanakodtam, hogy meg-e kérdezzem hogy lenne-e a barátnőm.
Aztán végül mást mondtam. Mert milyen ovis dolog már az, hogy megkérdem akar-e lenni a barátnőm.- Figyu. Azon
gondolkodtam hogy nem e lenne kedvetek eljönni velem a Plázába?-
időközben azért lezdtem többesszámban beszélni, mert
csatlakozott hozzánk Klau is.
-Persze!- mondták
egyszerre óriási vigyorral. Ez jó jel :)
Az első két
osztályfőnöki viszonylag gyorsan eltelt. A szünetben vettünk
valamit észre a lányokkal.
-Hol van ez a
zenesuli?-kérdeztem
-Nem tudom-mondta
Klau.- Nézd! Most lesznek felvételik. Mi lenne, ha jelentkeznénk?
Nem vesztenénk semmit!
-Ez tényleg jó
ötlet-jelentettük ki Nesszivel és gyorsan fölírtuk a neveinket.
-A felvételi
holnap délután lesz. Akkor megállunk nálatok Kim, jó?
-Oké!
Miután végelett
az óráknak, mindenki hazament, így én is. Otthon bepakoltam a
sport cuccot, amiben holnap fogok felvételizni táncból, majd
fölnéztem a Facebookra. Semmi érdekes. Mindenkinek pörgött a
fala, csak a miénk nem. Hát ez pecch!:(
Kiemelkedő pontok:
Zenesuli –
féleeeek!!! Mi van, ha elszúrom a táncot?
Suli – Hogy
lehet valaki ennyire pofátlan, hogy elhív a társaságukba, mert
szép vagyok és javítanám a banda külsejét. Ráadásul egy
osztályba járunk, szóval sok sikert Kim! Azon fölül meg lett
életem első ellensége! :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése