Megint egy átlagos nap. Csak mint mindig, Gerett ma is dörömbölt a háziért. Persze, Mint általában megint odaadtam. Mint minden reggel, megint ott volt az üzenet a hűtőn, na meg a 10 000 ft az asztalon. Mintha elfelejtené, hogy az előző nap már bevásároltunk. Így már minden második nap félrerakom a pénzt, jó lesz majd másra. Mint minden nap, Gerett legurul a lépcsőn (fogalmam sincs, hogy lehet ennyire béna). Mint minden reggel, fogjuk az MP3-asunkat, és persze mint mindig, ugyanazt a zenét hallgatjuk két külön MP3-ason, és még mindig ikrek vagyunk. Mint minden reggel, a fiúk ott állnak a lépcső előtt és hülyéskednek, és mint mindig, Andy helyesebb mint előző nap (legalábbis nekem így tűnik). Mint mindig, Bordásné ott áll a díja előtt és a mutató pálcájával hátba vágja Klaut a fekete harisnyájáért.
Megragadtam Klau kezét és elvonszoltam a suli szekrényeinkig. Kirángattam az SZJG-s pénztárcámat a táskámból, miközben átraktam a suliboxba a tankönyveimet. A büfébe lépve Riába ,,botlottunk,, aki direkt nekem jött. Azt hittem, ott pusztulok el a fájdalmamban. Egy kéz nyúlt felém, de nem Klau-é volt. Ő elment letámadni Riát. De akkor kié? Andy volt. A barna bőr karkötője volt az első dolog amit meglátván óvatosan felnéztem rá. Andy egy rántással felhúzott a földről, szorosan magához ölelt, majd távolabb tolt, hogy lássa az én arcom. Szemtelenül helyes mosolya volt.
-Neked is szia!-mondtam
-Jól vagy?-fürkészett eszelős tekintettel.
-Aha, csak fáj a vállam.-panaszkodtam el magamat végül.
-Ki volt? Elintézem!-mondta
-Riát? Őt még egy elefánt csorda sem tudná elintézni!-jelentettem ki nevetve.
Nem válaszolt. Csak nézett a szemembe. Én is néztem az övéba. Láttam, hogy nagyon agyal valamin. Egy kicsit sem volt üveges a tekintete. Teli volt mély gondolatokkal. Mikor már nem bírtam tovább nézni, rálestem az órámra, majd halkan és talán kicsit megszeppenve megszólaltam.
-Elkésünk a fizikáról!- ő sarkon fordult és ott hagyott az üres büfé előtt. Az osztályban marha nagy volt a ricsaj, az aulából is lehetett hallani. Amikor mentem föl a lépcsőn, másodsor is föllöktek. De ez már Bordásné volt, aki a mutatópálcájával hadonászva sietett a termünk felé. Gyorsan felálltam, láporoltam magam, majd követtem az ig. helyettest.
-9.B, ost azonnal abbahagyni a rendbontást! Mások éppen tanulnak!-ordította le a többieket, amikor megérkezett- VAGY! Vagy mehettek a fiatalkorúak börtönébe!
-De taníííííító néni, ne tessék rám haragudni, én szeretem magát! Megőrülök magáért! Ne küldjön oda! Nem tudnák ön nélkül élni!-poénkodott zsolti a nagy csönd beálltával.
-Zsolt! Takarodj az irodámba!- rikácsolt Bordásné totálisan kikelve magából- A többiek órára! Egy-kettő!- tapsolt hármat, majd megragadta Zsolti karját és levonszolta az irodájába. Mi engedelmeskedtünk az ig. helyettesnek és mentünk órára. A fizikának gyorsan vége lett, ahogyan a többi órának is. Ahogy lementem az aulába láttam Gerettet. Gyorsan odafutottam hozzá és mondtam, hogy ma elkísérem Mikeot karatéra.
-Oké menny csak. De hogy szereljem le anyáékat?-kérdezte nagyon tehetetlenül.
-Nem tudom! Mondjuk apu otthon van, de anyu megint 7-re ér haza. Addigra ott leszek. Apát meg hívd el KFC-be és mondd meg neki, hogy elhúzódik a napi-tesim!-mondtam
-De nincs is napi-tesink!
-Tudom! De mikor beszéltem utoljára apával ilyenekről?
-Igaz! Akkor jó szórakozást!
-Meg lesz!
Gerett elment, én meg megvártam Mikeot. Siettünk, mert nagyon késésbe voltunk. Az odafele úton hirtelen megszólalt.
-Figyelj! Nem akarsz ma beszállni?
-De lehet! Mondjuk nem leszek olyan profi mint te! Már 2 éve nem karatéztam.
-Oké. Akkor itt a gí-d! Gerett megtalálta a régi eddzőcuccod és odaadta nekem, hogy hozzalak el.
-Wow! Hát köszönöm.-kérdeztem nagyon meglepetten
-Nem tesz semmit. Itt is vagyunk!
-Akkor én megyek átöltözni!
-Találkozunk a dojo-ban.-miután felöltöztem(még mindig ugyan olyan jól áll rajtam mint régen), kimentem a dojo eddző részére és köszöntöttem régi senseiemet.
-Jónapot sensei!
-Szervusz Kim! Milyen régen láttalk! Hogy hogy most itt vagy? Azt hittem, hogy a baleset után már nem bújsz bele a gíd-be.-miközben ezt kimondta a mester, épp kijött Mike, akinek még nem meséltem a balesetről, de nem is akartam. Ahogy meghallotta, hirtelen visszafordult és ment bemelegíteni.
-Hát, most csak a legjobb barátom miatt vagyok itt.
-Ki az a barátod?
-Mike.
-Ó. Miután elmentél jött ő, és azóta ő a legjobb diákom. Már megszerezte a fekete övét. És most mit csinálsz karate helyett?
-Táncolok.
-Értem. Hát, remélem még visszajössz és tudjuk folytatni az eddzéseket.
-Én is örülnék neki! Mike már az extrém karatét vívja?
-Már nagyon rég óta. Mielőtt idejött volna, az ország legjobb dojo-jában eddzett.
-Ezt nem is mesélte.-mondtam nagyon meglepődve.
-Rendben diákok! Akkor kezdjük is! Mike, Jake! Ti kezditek!-elkezdtek karatézni. Persze Mike nyert. Nagyon jól mozog!-És most Mike és Kim!-na ez érdekes menet volt. Háromszor fölálltam abból ahogy Mike lelökött, negyedszerre már nem bökött le, hanem egy szaltóval kompenzáltam a lökését. A végén mindketten elestünk, így döntetlen lett a meccs
-Gratulálok Mike!-mosolyodtam el és meköleltem
-Én is neked! Gondold át, hogy folytatod!
-Át fogom!
-Rendben srácok!-szólalt meg újra a sensei.-Sajnos megint vége az órának. Holnap vérok mindenkit. Siasztok!-elköszöntünk a senseitől és mentünk öltözni. Miután elkészültünk, kimentünk a dojo-ból és Mike hirtelen megszólalt.
-Milyen baleset?
-Egy Európa bajnokságon voltunk. A döntőben már csak én és egy bizonyos Chen Joung voltunk. Nagyon jól bírtam, és miutánmár kicsit legyengítettem Joung-ot azt hittem nyerni fogok. Erre az utolsó szaltómat akartam fégrehajtani, amikor landolás után a csaj hátulról belerúgott a térd hajlatomba amitől én hasamra estem, ő pedig rám ugrott.
-Au! És mi történt azután?
-Őt diszkvalifikálták és a harmadik helyezett nyerte meg az EB-t.
-Mármint veled mitörtént?
-Ja! Eltörött egy csont a hátamba, a sípcsontom megrepedt és mivel úgy estem, hogy a jobb kezem a testem alá szorult, így eltörött a csuklóm is.
-Húha! Már bánom, hogy elhoztalak!
-Nincs mit bánnod! Láttam, hogy a dojoban jól mennek a dolgok és hogy a sensei sem feledkezett el rólam. Ennek nagyon örülök. Sőt. Lehet hogy meghoztad a kedvem ahoz, hogy folytassam a karatét.
-Majd te eldöntöd ha folytatod. Minden esetre én örülnék neki, ha folytatnád.
-Most még nem hagyom ott a karate miatt a táncot, mert most lessz egy fellépésünk, de azután még bármi jöhet.
-Rendben.-aért fejezte be a beszélgetést, mert megérkeztünk.- Akkor holnap találkozunk!
-Holnap! Szia!-köszöntem el tőle.
-Szia!
Amint bejutottam a házba, gyorsan fölmentem a szobámba, mert Nesszi írt, hogy gyorsan mennyek skypera. Gyorsan fölnyitottam a laptopom és fogadtam Nesszi hívását.
-Szia! Mi történt?
-Az, hogy Andy mérges rám azért, mert nem voltál próbán. De ha nem voltál próbán akkor mégis hol voltá?-mondta teljesen kiakadva.
-Mike-al voltam karatén.
-Azt hittem, befejezted már.
-Én is. De lehet, hogy a táncot fogom befejezni.
-Miért?
-Mert két éve nem karatéztam, de ugyan olyan jól tudok szaltózni, mint régen. Még mindig szívesen lát a senseiem, mint régen. Ugyan úgy karatézok, mint Mike. Ma pl döntetlent játszottunk.
-Az jó. De ha te otthagyod a sulit, akkor mi lesz velem?
-Semmiképp ne hagyd ott. Jobban táncolsz és énekelsz mint én. Föltalálod magad.
-Rendicsek. Már megtanultál kémiára?
-Ó a francba! Na asszem megyek. Szia!
-Szia! Jó tanulást!
-Meg lesz!
Ezután nekiálltam őrült tempóban tanulni. Miután megtanultam, lementem puhoz, hogy együtt vacsizzunk. Közben elbeszélgettünk a karatéról. Ő azt mondta, hogy örülne neki ha folytatnám, mert amikor karatéztam, sokkal boldogabb voltam és jóval többet mosolyogtam. Na meg azt is mondta, hogy a tánc és a zene kicsit távol áll tőle. Arra nem tud kritikát mondani. Ellenben 9 évnyi karate tanulásom után rá is ragadt valami abból, hogy mik a helyes és szabályos mozdulatok. Jól átbeszéltük a dolgokat, majd elnézést kért, mert mennie kellett egy meeting-re. Én is felmentem a szobámba. Magamra csuktam az ajtót, majd átöltöztem a gímbe. A tükör előtt néztem magam, hogy hogyan áll rajtam. Fogtam a kameraállványomat és a kamerámat, majd elkezdtem videózni magamat, ahogyan karatézok. Miután kicsit karatéztam, lepauseztem a felvevő módot, majd átöltöztem a tánccuccomba. Újra elindítottam a felvételt és elkezdtem táncolni a műsorszámot. Miután letáncoltam, lekapcsoltam a felvevést és lezuhanyoztam. Már kilenc óra is lehetett, amikor bejátszottam a videót a leptopomba és megnéztem. Láttam, hogy hogyan áll rajtam a gí, hogy hogyan karatézok és hogy mennyire élvezem, hogy tudok karatézni, valamint megnéztem, hogy a tánccucc hogyan áll rajtam, hogy hogyan téncolok és hogy mennyire öszpontosítok minden egyes mozdulatra. Egy csepp mosoly sem volt az arcomon, ellenben a karatéval. Asszem ez a videó segített kicsit a döntésben, de még mindig nem vagyok biztos magamban. Lekapcsoltam a gépem és bebújtam az ágyamba olvasni. Tíz perc múlva valaki benyitott a szobámba. Addig föl sem néztem a könyvemből, míg le nem ült a fotelembe.
-Milyen volt a karate?-kérdezte Gerett
-Jó. Megint úgy éreztem magam, mintha senki más nem lenne körülöttem. Egyszerűen átéltem minden mozdulatot. Egy kicsit sem felejtettem el karatézni.
-Az jó. Ott hagyod a táncot?
-Még nem tudom.-válaszoltam eléggé legörbített szájjal.
-Andy nem örülne neki, ellenbe velem.
-Mert?
-Mert te ugye szép vagy. Na most a tánc kicsit elkényesztetett kiscsajjá tesz téged. A karatéban mosolyogsz. Na meg persze jó látni, hogy a tesóm fiúkat ver le. Na annak örülnék ha sokszor látnám még ahelyett, hogy táncikálsz és közben énekelsz és azt várod, hogy örüljek annak, hogy milyen szépen pörögsz. Szerintem hagyd ott.
-Rendben. Ezt még átgondolom. De asszem megyek aludni
-Ja én is. Majd le tapadnak a szemeim. Ma két órás röpi volt és Paty megint levert. Eszméletlenül jól játtszik az a csaj!
-Nem mondod?-kérdeztem kicsit szarkasztikus mosollyal
-De. Ez tényleg így van. Na megyek. Csá
-Sziaa!
Miután kiment a szobámból félreraktam a könyvem és írtam a naplóm. Asszem már be is fejezem az írást, mert már ki vannak készülve az ujjaim és holnap kémia doli.
Kiemelkedő pontok:
Nesszi- szegény! Mi lesz vele, ha ott hagyom a táncot? Tényleg sajnálom őt.
Andy- elképesztő egy srác. Képes lett volna miattam lerohanni Riát! Nagyon rendes.
Mike- marha jó fej! Csak azért, hogy kicsit jól érezzem magam eljött Gerett-hez a gím-ért. Asszem miatta fogom otthagyni a táncot.
Karate- nagyon jó volt újra magamon látni a gí-t, meg forgatni a bostafot. A sensei semmit sem változott. A dojó még mindig bűzlik az izzadtságtól, a srácok ugyan azok, csupán az övük színe változott. Már a baleset óta nem vívtam, de asszem itt az ideje, hogy folytassam.
Döntés- szerintem megszületett.
Íme egy kép arról ahogyan Mike kinéz a gíjében. A tükörteremben csináltuk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése